... az új "gazdagenerációról" néhány szóban, mert időszerű. Ne tévesszen meg senkit a cikk bevezetője, mert alap fogalmi tévedések vannak a gazdákról, avagy a parasztokról.  A termelőket régen parasztnak nevezték, ma már gazdáknak, gazdálkodóknak, őstermelőknek, mezőgazdasági vállalkozóknak, urambocsá agrármérnöknek.
 
A régi időkben az egyszerű parasztember mindig is erős, szívós, tanult ember volt. Tudását nem a könyvekből, hanem a természetből, a szüleitől, a nagyszüleitől, és a tapasztalása által szerezte. Nem súlyzó, és kardiógép edzette, hanem a kapa, a kasza, a vasvilla, a szalmabála. 

Tekintve, hogy az élet feltételeit nyújtó táplálékot jórészt maguknak teremtették meg, így a társadalom paraszti társadalom volt. A parasztot meg ugye nem nagyon foglalkoztatták az úri allűrök. Végezte a dolgát, nem beszélt sokat,  nem fecsegett bele a világba. Ha mondott valamit, egy mondatától megsemmisült  a városi ember. Ez volt az a réteg, akit legelőször tönkre kellett tenni, mert ők nem akartak hitelt felvenni, nem akarták eltartani azokat, akik semmi munkával kívántak létezni. Mert a parasztok világában és általában a dolgos emberek világában, mindegy milyen szakmáról beszélünk, mindenki dolgozik, ha enni akar. A gyerektől, az öregig, A nyugdíjrendszer előtt nem dugták be öregek otthonába őket, hanem addig dolgoztak, míg össze nem estek a föld végén, vagy ha lebetegedtek, a családjuk körében mentek el. A gyerekek nem voltak kímélve.  Mindenki be volt fogva, mert az ember jelleme így fejlődik egészségessé.

 
Sok éve figyeljük már, hogy milyen szinten megy a megosztás, az egymás ellen uszítás. Ezt a jelenséget a parasztemberrel különösen megismertették. 
Számtalan gazdatüntetést láthattunk már a tv-ben, élhettünk már át az útjainkon. Milliónyi volt ezekben a történetekben a ferdítés, a félreközlés, véleményem szerint szándékosan mutatták a gazdákat olyan traktorokkal, amelyeknek ára néha egy komolyabb versenyautóéval vetekszik. Nem beszélve arról, hogy azoknak nagy részét már ők is csak forgóeszköz hitelre tudták megvenni. Bizony sokan mentek abba tönkre.

A gazdatársadalom is sokféle. A földművesek dolgába mindig beleszólt a vezetés, főleg akkor, mikor a járandóság helyi szinteken a zsír, a dohány és a parasztok által megtermelt és előállított mindenféle élelmiszer volt, nem pedig a nokiásdoboz, vagy egy vaskos bankszámla. 
Az írásom nem is azokról szólna, akik mindig is közel ültek a tűzhöz és sosem a föld, hanem a vagyon és a hatalom érdekelte őket. Arról szólna, akik családjaikkal mindent beleadva erre teszik fel az életüket, és művelik, formálják, éltetik a vidéket. 

Akiknek nem 8 órás a munka, mert ez itt lehetetlen. Ahol a szorgos gyermekkéz is, és a dolgos öreg tanácsa is érték. Mert mindenkinek megvan a maga dolga a saját életében.
 
Drága Mindenki! Az új generáció mi vagyunk. Akkor is, ha még ezt nem tudjátok. Hiszen semmi más nem segíthet rajtunk, minthogy megfogjuk egymás kezét és összedolgozunk. Külön-külön és együtt is. Ideje újra megtanulni élni, együtt lélegezni a természettel, mert nincs más út. Úgy nincs, ha nem vesszük észre, hogy ezzel az életszemlélettel kirúgjuk magunk alól a földet. Úgy nincs, ha hagyjuk, hogy a Budapestből Büdöspest legyen. Úgy nincs, ha minden kapcsolatot megszakítunk Földanyánkkal és egy darab földet nem vagyunk képesek művelni, mert inkább beszállunk egy olyan mókuskerékbe, ami ugyanolyan végtelen mint a létezésünk, mégsem minket szolgál. Mégis a valós boldogtalanságba hajszol bennünket.

 
Úgyhogy én azt javaslom nektek, hogy míg lehet, osszuk fel újra magunk közt a vidéket. Itt-ott 100 Forintért lehet telket venni. Fillérekért házakat. A vidék ahonnan a városi ember kinőtte magát, talán ezt érdemli hogy így elnéptelenedjen, hogy magára hagyjuk? Hogy akarunk így hont foglalni, ha nem vagyunk hajlandóak ezt meglépni? 

Az eszköztár most a legnagyobb. Óriási mennyiségű információtömeg, kész tudáshegyek hevernek a lábunk előtt! Belevetjük magunkat ebbe, vagy hagyjuk, amíg a TTIP és a CETA által végleg kiszolgáltatottá váljunk? 

Nyilván vannak sarkítások az írásomban, nyilván tudom, hogy egyik-napról a másikra nem lehet. De tudjuk, rengetegen belevágtak. Többnyire meg is osztják a világgal örömteli pillanataikat, de még kudarcaikat is. Mert tudni akarják mivel állnak szemben, mert tanulni akarnak.

Tudjuk azt is, hogy a rendszer majd mindig bele akar szólni. Valahol értem ezt is, mégis engedjétek meg, hogy egy számomra kedves viccel zárjam írásomat, mert igazán nem akarok megbántani senkit, mégis jól példázza, hogy ezek a rendszerek csak egy ember által teremtett világban működnek, Józsi bácsi vagy "Hans" díjnyertes bikáját nem kifejezetten érdeklik a rangok...

"Kiszáll az adóhivatal a tanyára, hogy ellenőrizzék az "illegális" szeszfőzést. Az öreg gazda mondja nekik, hogy bárhova bemehetnek, csak a gépszín háta mögötti mezőn lévő fészerhez, oda ne menjenek.
Na, erre nagy arrogánsan előhúzza a pénzügyőr a szolgálati igazolványát.

– Látja ezt az igazolványt bátyám! Én ezzel minden mezőgazdasági létesítmény, akármelyik részlegébe bemehetek úgy, hogy nem maga fogja megmondani nekem, hogy mit csináljak.
– Rendben van, maga tudja.
A pénzügyőr átlép a kerítésen, és eltűnik, majd kisvártatva üvöltözve rohan visszafelé, mögötte a svájci díjnyertes tenyészbika.
Láthatóan az életéért fut, és a bika minden egyes méteren teret nyer.
Az öreg azonnal eldobja a kezéből a vödröt, rohan a kerítéshez és teli torokból kiáltja neki:
– Az igazolványát! Azt mutassa neki! Az igazolványát !"


 

Barátnénk írása! Szeretettel! :) "Drága Mindenki! Az új generáció mi vagyunk. Akkor is, ha még ezt nem tudjátok. Hiszen...

Posted by Magyar Földre Mozgalom on 2015. augusztus 21.



83as