"Egyperces" novella a világban zajló kereskedelemről, Varsányi Tibor tollából.

A piacon


  Az ajtón kilépve megérkeztem a hatalmas, városi piacra. Minden elképzelhetőt és elképzelhetetlent árultak ebben a negyedben. A kidobni való kacatoktól, az értékes régiségeken át, egészen az emberi érzésekig, ám a legértékesebb dolognak az idő bizonyult.
  Mind a vásárló tömeg, mind az árusok elképesztően sokszínűek voltak: minden rassz, nemzetség és nemzet képviseltette magát, akit csak hátán hord a föld, vagy valaha is hordott. Nehéz volt eligazodni a sorok között, hiszen nem is igazán sorok voltak ezek. Ha valakinek akadt egy talpalatnyi helye, azonnal felvert egy kis bódét vagy standot magának, azzal a szilárd szándékkal, hogy mielőbb túladjon az árun.
  Alapvetően három kategóriába lehetett sorolni az embereket, vásárlási és eladási szándékuk alapján. Az első és egyben legkézenfekvőbb osztályba az árusok tartoztak: ők csak és kizárólag eladni érkeztek ide, vaskosan megrakott kocsikkal, melyeken arany és ezüst ékszerek, pénz, és kényelmüket szolgáló eszközök voltak megtalálhatóak. Ezeket túlnyomó részt mások törődésért, kedvességért cserébe szerették volna tovább adni.
  A második kategóriába a vásárlók tartoztak. Ők rengeteg időt és energiát hoztak magukkal melyért szerettek volna anyagi javakhoz jutni, így az üzletek hamar megköttettek, elvégre a kereslet megtalálta a kínálatot. A kofák viszont nem adták oda azonnal az egész juttatást, hosszabb távú szerződésekkel kötötték le ügyfeleiket, akik látva az elérhető vagyont és kényelmet boldogan írták alá a folytonos csereüzletet.
  A harmadik, egyben legnépesebb csoportba azok tartoztak akik, egyszerre voltak vevők és árusok is. Nekik volt a legváltozatosabb kínálatuk is, hiszen az ingóságaik mellett odafigyelést, tiszteletet, rajongást is kaphattunk tőlük. Őket viszont nem csak az anyagi javak érdekelték, hajlandóak voltak csereüzlet keretében hosszú távú ragaszkodási egyezséget kötni, amennyiben mindkét félnek megfelelt. Bámészkodásom az egyik kofa szakította félbe.
  - Üdvözlöm kedves uram, segíthetek valamiben? Ön mit keres idekint? – kérdezte.
  – Önmagam. – feleltem.



boric