Hmm.
A data-s link nem akar működni.
Itt egy másik: http://filefeltolto.hu/letoltes/e63985d60a92b9f6/mfm_from_norton.themepack

Üdv!
Norton esetleg 1920x1080-ban belinkelnéd a MFM képeket?
Betettem win7 aero témába őket de így kissé homályosak.

Előre is köszi!

Amúgy, ha valakinek nincs kedve vacakolni azzal az öt perccel itt témapack:
http://data.hu/get/4674604/mfm_from_norton.themepack
Ha meglesz, HD-ban is megcsinálom.

bye

Az Életfa tetszik a legjobban!

Egy novemberi sorozat, diófapáccal, pasztell ceruzával és fehér festékkel:
Link

Atenolol, megnéztem a videót...köszönöm!
Én is szeretnék Veletek megosztani valamit:
a Duna TV HAZAJÁRÓ című műsorát, melyben néhányan nekiindultak a Kárpát-medencének,
s a Felvidéktől a Délvidékik bejárják a legszebb helyeket, elmesélik amit látnak,
vagy amit már nem...de érdemes lenne megőriznünk az utókor számára.
Érdekesség, hogy a műsor szerkesztője, Kenyeres Oszkár egy beszédfogyatékos, árva gyermekekkel foglalkozó intézményben dolgozik, és ha teheti, viszi a gyerekeket a természetbe, olyan szabadságot adva ezzel nekik, ami többet ér minden tanóránál...... a mai cikkhez kanyarodva.... néha "talán" az odavezető út a fontosabb, mint maga a kitűzött cél...

Sziasztok!
Mindenki gondolkozzon el azon, hogy jelenleg milyen problémái, gondjai vannak. És most nézzétek meg ezt a kisfilmet.

siketvak

Valaki ismeri/járatja ezt az újságot? http://www.nyitottszemmel.hu/
Mi igen, vannak benne szerintem megfontolandó gondolatok. Már a szlogen is szimpatikus:)

Végre hozzákezdtem az új könyvem megírásához. Lehet többet vártam, mint kellett volna, egyelőre még nem tiszta minden kép. Ezért húztam-halasztottam a dolgot, de rájöttem, hogy folyamatában az élet majd adja magát.
Többen kérdezősködtek már „miről fog szólni?”, „mesélnél róla valamit?”. Normális választ még nem tudtam adni. Mikor a Bagolyirtás legendájáról faggattak, akkor is sarokba voltam szorítva. Legalábbis úgy éreztem. Betanultam egy szöveget „egy kalandregény, egy lovagról szól…stb…bla-bla-bla”. És most jön ez az új, ami összetettségében tízszer felülmúlja az elsőt, akkor végképp bajban vagyok. Ekkor világosodtam meg. Ha felteszik a kérdést, olyan egyszerű és bonyolult választ adok majd, ami így hangzik: a lelkemről. Mi másról is szólhat egy írás? A történet csupán egy kabát, a szereplők pedig a gombok vagy zsebek ki-ki az értéke szerint. Ez egyedül az olvasónak fontos, az írónak csak álca. Mivel körítés nélkül unalmas az egész, így kötni kell egy kétes alkut. Ezért rejtvényekben gondolkodni, igazi művészet. Itt nem „kereszt” a kulcsszó, hanem a „párhuzam”. Egy történet három egymástól egyenlő távolságban lévő egyenes. Az első vonal a sorokat jelenti magát a történetet, a második megmutatja, mi van azok között, itt lelhető fel a tanulság. A harmadik a sorokon túl van, ott rejtőzik maga a szerző. Aki ez utóbbit megpillantja, önkéntelenül is mély barátság kötődik a két fél között.

Ha célt kell magam elé állítani, akkor ez lenne az. Mindhárom vonal benne legyen. Van olyan történet, ami a „harmadik vonalat” kihagyja, egyesek a „másodikra” sem helyeznek elég hangsúlyt. Csak egy vonalasat írni, olyan mint a divatbemutató; szép, csillogó ruhák, szakadt és drogos modelleken, akik kevesebb kilincset fogtak meg, mint…de na(!), pedig sok kilincs van egy ilyen ügynökségen.

Én pedig Feri mellett Kowát hallgatok a legtöbbet. Kíváncsian várom!

Ez tényleg nagyon jónak ígérkezik! Feri mellet, Ismerős Arcokat hallgatok én is a legtöbbet...

Ez most nagyon "bennem van". Feri írta a Facebookon:
"- Közös dalt tervezünk Kowa (Kowalsky) művészúrral, és Nyerges Attilával. Remélem mihamarabb össze is jön."

Hihetetlenül örülök neki már most! Ugyanis FankaDeli mellett legtöbbször Kowalskyt és Ismerős Arcokat hallgatok. :-)

Boldog Karácsonyi Ünnepeket és Békés Új Esztendőt kívánva szeretnénk megosztani
barátainkkal a Karácsony igaz történetét, melyet Czegei Wass Albert írt 1969 Karácsonyára, és amit felesége, Elizabeth olvasott fel családi körben, miután elénekelték a nagyon szeretett karácsonyi énekeket és körülülték a csillogó karácsonyfát.
Czegei Wass Albert, Elizabeth és a család

WASS ALBERT:
KARÁCSONY IGAZ TÖRTÉNETE

Most, hogy elcsendesült körülöttünk a világ és ragyog a betlehemi csillag, hadd
mondom el nektek az én történetemet. A nagy titok történetét. Lehet, hogy utoljára vagyunk
így együtt a karácsonyi csillag alatt. Ezért hát nagyon is ideje, hogy továbbadjam nektek ezt a
históriát. A karácsony igaz történetét.
Nem a Mikulás és a vörösorrú rénszarvas agyoncsépelt meséjét akarom elmondani. Még
csak nem is a pásztorokról és a kisded Jézusról szólót. Ennek a történetnek a kezdete
mindezeknél messzebbre nyúlik vissza. Visszanyúlik abba a korba, amikor Isten
megteremtette a világot, és látta, hogy "nagyon jó minden, amit alkotott".
Isten megformálta az embert, belehelyezte őt ebbe a jó világba, és mindeneket az ő
gondjaira bízott. És az ember boldog volt. Szíve csordultig megtelt örömmel, mert szerette a
világot, amit Isten teremtett.
Aztán valami történt.
A Biblia szerint az Éden kertjében elbújva volt valahol egy kígyó. És volt egy bizonyos
tiltott gyümölcs is, amely nemcsak a jónak, de a gonosznak tudását is őrizte.
Az embernek, aki ezt a sok ezer éves múltba tűnő bibliai történetet leírta, lehetett valami
fogalma a történtekről, csakhogy szavakkal nem tudta jól kifejezni, ezért allegória
segítségével írta le. Az ember mindig allegóriát használ, mikor képtelen valamit rendesen
megfogalmazni. A jelképes ábrázolás pedig gyakran félrevezető tud lenni.
Egy biztos: beszélő kígyó nem volt, mivel Isten nem teremtett ilyesmit. És nem volt
semmiféle titokzatos alma sem, melyben elrejtezhetett a gonosznak tudása, mivelhogy Isten
nem teremtett gonoszt.
Valójában az történt, hogy az embernek voltak bizonyos elgondolásai önmagáról,
melyek távol álltak Istentől és távol álltak a számára teremtett világtól. Ezek az elképzelések
aztán rendre kiterebélyesedtek benne, s ezekből, az ő bensőjében, épített magának egy
különálló és láthatatlan világot. Álmok és ábrándok világát. Egy világot, amely már kezdett
hihetőbb lenni számára, mint az a másik, melyet Isten teremtett. Hogy haragvó angyal űzte ki
lángpallosával az embert a Paradicsomkertből, az csak mese volt, amit lelki szükségből, a
maga igazolására talált ki. Az ember saját akaratából került ki onnan. Ha az allegóriák útját
akarjuk járni, azt mondhatjuk: Isten világából az első emberi találmány, egy sokfokú létra
segítségével került ki, melyet a maga világában együtt kalapált össze embertársaival,
álmokból és ábrándokból. Kikerült hát a hajdani Édenből, és a visszavezető utat azóta sem
képes megtalálni.
Káin és Ábel álmodta a föld színére az első versengést, és ez a verseny irigységet,
gyűlölködést és gyilkosságot szült. És attól az időtől fogva az ember nem tudta jónak és
szépnek látni a világot. Gonosznak és veszélyesnek látta. És minél inkább elhitte, hogy gonosz
és veszélyes, annál veszélyesebb és gonoszabb lett körülötte a világ. Azután, az idő múltával,
már képtelen volt meglátni Isten alkotását. Csak a maga világát látta, amely telve volt
gyűlölettel és szenvedéssel, igazságtalansággal, betegséggel és mindannak a hiányával, amire
pedig oly nagyon vágyott. Reménytelennek tűnő lelkiállapotában fegyvereket talált fel,
amelyek egyre hatékonyabban tudtak ölni. Betegségeket, melyek meg tudták hosszabbítani a
szenvedést. Oltalmazó pajzsokat talált ki a maga kiagyalta fegyverek ellenében és
gyógyszereket a maga előidézte betegségek kezelésére, és az ember ezt a gonosz tudást
továbbadta, nemzedékről nemzedékre. Minden nemzedék hozzátett valamit ehhez a
"tudományhoz", mígnem abból a gonosznak olyan hatalmas és olyan bonyolult birodalma
alakult ki — körbezárva az emberiséget minden irányból — , hogy a nagyon is létező Isten
már nem látszott többnek, mint álomnak, távoli és valószínűtlen álomnak.
Csak valahol az ember lelkének legmélyén volt még egy gyönge kis pislákoló fény. Mint
távoli emléke valami tisztának, valami magasztosnak, valami szépnek. Valami szomorú
vágyódás az elvesztett Éden után, tétova reménye a rég elfeledett, meleg és tiszta fény
visszatértének. A fénynek, amelyben úgy láthatná a dolgokat, amilyenek azok valójában, és
nem kéne tapogatózva keresgéljen a sötét homályában, hogy megragadjon valamit, ami nem is
létezik.
Itt és amott, jéghideg téli éjszakákon nehány ember fáklyákat gyújtott és a csillagvilágos
szabad ég alatt fenyőfákhoz kötözte azokat, figyelve a feltörő lángokat. És azokból a
lángokból ábránd született, új vágyálom. Kevéske remény volt rá, hogy ez az álom valósággá
váljon, mégis sokat jelentett, csak rágondolni is. Az emberek kezdték ezt az álmot
megünnepelni. A sötétségen aratott győzelem vágyálmát. A meleg felülkerekedését a hideg
fölött. A tavasz diadalát a tél fölött. És nemcsak a természet önmagán vett győzelmét, hanem
az ember diadalát is, amit a maga szívén belül vívott ki, abban a kegyetlen és sötét világban,
amit maga-magának fölépített. Ez volt valójában karácsony kibimbózása.
Isten könyörületet érzett az ember iránt, aki elveszett a maga gyűlöletre és rútságra
épített világában és képtelen volt visszatalálni abba a világba, amit Ő teremtett számára. Isten
azért elhatározta, hogy küld az embernek valami nyomravezető jelet. Olyan üzenetet, amit
megérthet. Jelet, amit követhet. Jelzést, ami visszavezetheti őt a jóság és szépség világába.
Az üzenetet Jézus hozta el, vagyis a Messiás, vagy amilyen emberi néven csak nevezni
akarod Isten hírnökét, akit küldött az embereknek, ember képében. Innentől fogva már
ismerheted jól a történetet. A kisded Jézus megérkezését a földre Isten új gondolatának fényes
csillaga hirdette meg, és a Gondviselés angyalai, akik eljöttek a csöndes pusztába az egyszerű
pásztorokhoz.
Hogy miért éppen a pásztorokhoz jött az üzenet? Mert ők a természet ölén éltek, Isten
teremtett világában. A pusztában, ahol több idejük volt gondolkodni, mint azoknak, akiket
városok kőfalai közé zárva lefoglalt a maguk alakította földi élet sok hiábavaló küzdelme.
"NAGY ÖRÖM JÓ HÍRÉT HOZZUK NÉKTEK! — mondták Isten angyalai a
pásztoroknak. A pásztorok pedig fölnéztek az égre, látták odafönn ragyogni az új csillagot és
megérezték az üzenet jelentését. Tudták, hogy azon az éjszakán fölöttébb nagy valaki
született. Valaki, akinek küldetése a világ megmentése kell legyen. A pásztorok,
izgatottságukban és örömükben, megjövendölt Üdvözítőjüknek a legpompásabb nevet adták,
ami csak szegényes szókincsükből futotta: "ÚJSZÜLÖTT KIRÁLY" -nak nevezték Őt.
Nehányan, bölcsek, ugyancsak fölismerték a csillagot és beszámoltak róla
uralkodójuknak. Elmagyarázták, hogy a különös csillag megjelenése jel, amely valakinek a
születését jelzi. Valakiét, aki minden eddigi uralkodónál nagyobb lesz a földön. Nevet is adtak
az ismeretlennek a maguk tudása szerint, mondván: Ő lesz a "KIRÁLYOK KIRÁLYA".
A karácsonyi történet további részleteit mindenki ismeri. A pásztorok követték a
csillagot és megtalálták a kisded Jézust egy jászolban. Megcsodálták Őt. A történetnek erre a
részére vonatkozólag írásos bizonyítékaink vannak. Nincs viszont bizonyítékunk sem a három
királyok és a bölcsek megjelenésére, sem az ajándékokra, amiket feltehetően hoztak. Úgy
2
tűnik, hogy ezekkel a részletekkel később kerekítette ki a történetet rajongó emberek túlfűtött
képzelete. Az egyetlen uralkodói tett, amiről tényleges bizonyítékunk van, a zsidók királyáé,
aki akkoriban a Római Birodalom vazallusa volt, és aki megparancsolta, hogy az ország
minden újszülött kisdedét meg kell ölni. Ebből is világosan kitűnik, hogy bár szóbeszéd tárgya
volt uralkodó politikai körökben, valójában senki sem tudta a helyet, ahol a KIRÁLYOK
KIRÁLYA megszületett. Senki emberfia, kivéve a pásztorokat.
József és Mária elmenekültek Egyiptomba és nyolc évig éltek ott száműzetésben. Majd,
amikor visszatértek a szülőföldjükre, félrevonult zárkózottságban élték az életüket, kerülve,
hogy a világ figyelmét kicsit is magukra vonják. A karácsonyi üzenet emléke azonban még
akkor is tovább élt. Az emberek még mindig suttogtak az Üdvözítőről, aki azon az éjszakán
megszületett nékik, és aki egy napon majd megszabadítja őket elnyomóiktól. Vágyaikban úgy
jelent meg ez az új Üdvözítő, mint egy új Sámson, vagy egy új Dávid, ki a rendíthetetlen
harcos erejével és rátermettségével jön majd, és kiverve az ellenséget felszabadítja az országot
a római iga alól. Később aztán, mikor Jézust szemtől szembe láthatták és megtudták, hogy Ő
azért jött, hogy békességet hozzon a földre, nem pedig háborúságot, tanácstalanok és
csalódottak voltak.
A tömegek nem akarták Őt azzal az Üdvözítővel azonosítani, akiről a próféták
beszéltek. Azok, akik látták Őt beteget gyógyítani, varázslónak mondták, azok pedig, akik
hallották szólni, Keresztelő Jánosnak vagy valami hajdani prófétának gondolták. Csak igenigen
kevesek voltak, akik felismerték benne azt, aki Ő valójában volt.
Az egyházi vezetők szembefordultak vele, mert az Ő tanításai ellentmondásban voltak
vallásuk elfogadott tantételeivel. A társadalom politikai vezetői ellene fordultak, mert Ő
elvetette a lázadás kirobbantásának gondolatát. Végül megölték, mert Ő nem az volt, akit
vártak.
Megölték Jézust, az embert, testében, de a Megváltót, az isteni üzenetet, melyet Jézus
hozott, mégsem tudták megölni. Itt maradt az üzenet, bár csak nagyon kevesen értették meg és
kevesek tudtak róla. Ezeket a keveseket hívták apostoloknak és tanítványoknak, akik
szétszéledtek a világban és kezdték magyarázni az örömhírt a népeknek, mindnek a maga
nyelvén. De csak az egyszerű emberek értették meg, a tanulatlan, természettel együtt élő
emberek. A többiek, akik városokban laktak és álbölcsességek elméleteihez kötötték magukat,
az üzenetben próbáltak olyan bonyolult valamit találni, ami egyszerűen nem volt benne.
Az új vallás, amely Jézus élete és tanításai nyomán felépült, a kereszténység nevet
kapta, és követői a szegények és elnyomottak voltak. Ez szította föl Rómában a zendülést,
mely a birodalom összeomlásához vezetett. Ez szolgált alapul új birodalmak építéséhez.
Ahogy az idő múlt, tanult emberek, akik a tanítást mégsem értették egészen, Jézus emlékezete
nyomán felállítottak egy teljes, új tantétel-gyűjteményt. Az évszázadok során ezer és ezer
embert sanyargattak, kínoztak és öltek meg Jézus nevében, úgymond "a kereszténység javára".
A Jézus nevével alapított új egyház nem értette meg az örömhírt sem. Az ember túlságosan
mélyre süllyedt a maga téveszméinek tengerében, és ezek a téveszmék idővel a világot egyreegyre
rútabbá tették. A zavaros eszméken kitenyészett a gyűlölet, és a gyűlölettől elburjánzott
a csúfság. Ezek a téveszmék egyre több betegséget, egyre több nyomort, egyre több bűnt
eredményeztek. A bűn, nyomorúság és betegség pedig a föld arcát megint tovább csúfította.
Az emberiség ördögi körbe keveredett. Alulról, az összezavart, emberalkotta elméletek
mélyéből csak nagy néha ragyogott föl egy gyönge kis fénysugár a világosságból, mit Jézus
hozott el közénk, hogy meglelhessük a visszavezető utat Isten igazi világába. Ezek a
feltünedező, egymástól távoli kicsi fények aztán, ha halványan is, de mégiscsak kirajzolták az
embercsinálta sötétségen átvezető ösvényt.
"SZERESD FELEBARÁTODAT S MÉG AKI ÁTKOZ, AZT IS ÁLDJAD!"
3
Csak kicsike fénysugár ez. Alig elegendő, hogy az emberiséget előbbre mozdítsa kétezer
éven át, bár nehány hüvelyknyit. Isten valódi üzenete eltemetődött sötét és bonyolult
elméletek, üres formaságok alá, az álműveltség kitaposott útja alá.
És bár az üzenet igen egyszerű, talán legtöbbünknek túlságosan is könnyen érthető,
mivel elménket hozzászoktattuk, hogy csak bonyolult feladatokkal foglalkozzon, az üzenetet
általában a gyermekek értik meg, amíg csak gyermekek maradnak. Mint ahogy, lelkük
mélyén, gyermekek voltak a pásztorok is.
Isten világa csodálatos, és csodálatos az ember is. Ez minden, amiről az üzenet szól.
Vedd le a színezett szemüveget, azt a hamis szemüveget, melyet az úgynevezett műveltség
rakott a szemed elé. A félelmek, kétségek, téves hiedelmek, tanok és szokások színezte
szemüveget. Vedd csak le, és mindjárt eléd tárul a világ, ahogy azt Isten megteremtette.
Amilyen az valójában.
Hányd le öntudatodról az ember-képzelte tudás ábrándját, a betegségek találmányát, a
szenvedés és gyűlölködés csinálmányát. Isten soha nem teremtett ilyeneket. Ezek csak az
ember maga alkotta világában fordulnak elő, ami nem az igazi világ. Ez csak a színezett
szemüveg világa.
Ám a karácsonyi üzenet legnagyobb titka ezeknél mélyebben rejtezik. A lét alapvető
törvényében. A szeretet törvényében.
Mint ahogy a természet világában minden, amit látunk vagy tapintunk nem egyéb, mint
a ható erő különféle formája, azonképpen a lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet.
A világot szeretet hozta létre, szeretettel és a szeretet kedvéért. Így hát a szeretet az
egyetlen indíték, az egyedüli erő, ami képes előbbre vinni a világot. Mondhatnánk, a szeretet
hiánya olyan, mintha fény nélkül járnánk a köd homályában, melyben elvész az ösvény, mely
démoni árnyakat sejtet és ami a semmibe visz.
Ha van okunk, hogy a karácsonyfa gyertyáit meggyújtsuk, az csak az lehet, hogy
emlékeztessük magunkat a szeretet fontosságára az emberi létben. A szeretetre, ami ragyogó
fényként munkál a bennünket körülvevő sötétben, ahol ez a mi világunk telve van az ember
kitalálta rémek ijesztő árnyaival, melyek a gyűlölködés és a szenvedés egyazon tengelye körül
forognak. Ezek a karácsonyi fények kell emlékeztessenek bennünket, legalább egyszer az
évben, hogy nincs más kiút ebből a végzetes örvényből, mint a szeretet.
Ez a család, kedveseim, kicsi homokszem csak a világban. De ha ti fel tudjátok fogni a
karácsonyi örömhír valódi jelentését, és annak tanítását a magatok kis bűvkörében mind
elkezditek működtetni, úgy ez a kicsi homokszem ragyogni fog, mint gyertya a sötétben, és
segít majd másokat, hogy ők is megleljék a maguk útját.
A világ szép és jó. Csillagok, virágok, fák, kék egek és esős éjszakák, a mosoly
embertársunk arcán, a gondolat, mi örömöt és boldogságot fogan — mindez így együtt a világ.
Mikor az útját járjátok, emlékezzetek rá: nincs semmi egyéb körülöttetek, mint Isten, meg
amit belőle visszatükröztök. Ha olykor-olykor úgy érzitek, hogy sötét árnyak vesznek körül,
jusson eszetekbe, hogy csak a magatok árnyékát látjátok, és a sötétség abban nem egyéb, mint
a fény hiánya. Munkálkodjatok ezeken a magatokban rejlő sötét foltokon, és akkor
megszabadultok a gonoszság, a betegség, a szomorúság árnyától, és minden egyébtől, ami
megrémíthet. Legyen menedéktek a szeretet, és jobb lesz a világ, amelyben éltek.
Ez, szeretett gyermekeim és unokáim, az én nektek írt karácsonyi történetem.
Emlékezzetek rá, ha majd az éjszaka sötétje rátok szakad. Mikor majd úgy látjátok, hogy a
világ elmerül a ködben, és én többé már nem leszek itt, hogy kinyújtsam felétek a kezem.
Veletek leszek mindig ennek a karácsonynak az emlékezetében.

( Wass Albert 1969 karácsonyára külön kis füzetben megjelentetett angol nyelvű írása, a
"the True Story of Christmas" első ízben olvasható magyarul. Fordította: Simó József )

Egy friss grafika. Remélem érthető az üzenet...

pár kép, saját grafikájú FankaDeli idézetes matricákkal:





ha tetszettek, itt még találtok párat: fabel - devianart
( ilyen matricanyomtatásokat vállalok:P )

Sziasztok! Pár éve egyszerűen nem megy ki a fejemből, de nem tudtam továbbfejleszteni vagy megvalósítani az ötletem.
Ma valamelyik rádióba hallottam pár szófoszlányt egy energiatermelő fociról (http://zoldter.hu/energia/20101011_aram_foci_labda_soccket_energia.aspx), ez ösztönzött hogy megosszam a gondolataim, hátha valaki meg is tudja valósítani.
A gondolatot akkor kaptam el mikor megtudtam hogy mennyi energiát is termel az Alsózsolcai szélerőmű, aminek a lapátjai csigalassúsággal forognak. Elvileg ellát árammal két falut és Miskolc egy részét...
Akkoriban kondigépen edzettem sokat, és kiszámoltam hogy egy edzés alatt a visszaengedéseket nem beleszámolva min 7tonnát mozgatok meg, ez pihenésekkel együtt egy óra alatt bőven meg is volt.
Az ötlet pofonegyszerű, a lapsúlyok helyett generátor lenne, és az erősséget az ellenállása növelésével (és így az áramtermelés növelésével) tudnám beállítani, sőt a visszaengedés sem a mi dolgunk lenne hanem akkor is termelne, ehhez kéne kötni egy kondenzátort és abba bedugni az elektromos radiátort vagy amit akarunk.
Hazajövünk munkából, egy fél óra alatt átmozgatjuk magunkat és már meleg is van a lakásba. Sőt, a testmozgás is megvan.
Az energia foci elvén, a boxzsák felfogatásánál is lehetne valamivel operálni, ami szintén rengeteg energiát termelne és számomra szimpatikusabb is az alkalmazása. :)
Elvileg ez egy otthon összedobható cucc lenne szerintem, de lehet hogy nem, sajnos az elektromossághoz nagyon nem értek, ezért sem estem még neki..

Szép kis sorozat lesz, nekem nagyon tetszik. Ez a bodzafesték dolog számomra is újdonság mi csak teát főztünk belőle, meg a haverokkal kommandósra kentük ki magunkat úgy 10 évvel ezelőtt. :)

Várjuk a további munkáid.

Csabi187: Egyszerű, a bogyóját kell átnyomkodni szitán és már lehet is vele festeni. Több színű festék is lehet belőle, de ahhoz tartósítani kell. Az első 10-20 percben piros, aztán lila lesz és végül ilyen szürkés, indigó kék. Most nem jut eszembe, mivel kell tartósítani... Örülök, hogy tetszik!

Hogyan kell bodzából festéket készíteni? Egyébként grat a képekhez!

Hát, én szoktam rajzolgatni. Nemrég kezdtem el egy sorozatot, aminek az a címe, hogy "Nabukodonozor vétel, itt az utolsó túlélők..." Két kép már el is készült. Bodzából készítettem hozzá festéket, meg használtam tust, pasztellt meg fehér fedőfestéket:

Norton megtisztelsz a munkáddal! Nagyon köszönöm! Ahogy a többieknek is!

Köszönöm, örülök hogy tetszik, ha legközelebb is elkövetek még ilyeneket szívesen megosztom. :)

Kérem az illetékeseket, hogy Norton gyönyörű képeiről egy hírt tegyenek közzé a főoldalon!

nagyon szépek Norton, igazán!

Le a kalappal, Norton! :)

Nehéz kiválasztani, hogy melyiket tegyem ki háttérnek. Mindegyik nagyon szép. Köszönjük!

Kösziszépen Norton, nagyon jók!

Na tehát amint már említettem összedobtam néhány háttérképet, válogassatok bátran.
A képek kétféle képarányban készültek a különböző mnitorokhoz: Szélesvásznú 16:9, és Normál 4:3 képarányban.
(Ide a fórumba beillesztett képek csak mintaképek, alattuk a letöltő linkeken érhető el a teljes felbontás)

mfmhatter001

4:3 // 16:9

mfmhatter002

4:3 // 16:9

mfmhatter003

4:3 // 16:9

mfmhatter004

4:3 // 16:9

mfmhatter005

4:3 // 16:9

mfmhatter006

4:3 // 16:9

Üdv Atenolol!
Azért jöttem az FB-ről ide, mert úgy gondoltam itt keményebb a mag. :)
Szeretném a mondandómat csak azoknak intézni, akiknek szól. Egyelőre ott még a tagokat sem látom, nemhogy személyes üzenetet tudnék küldeni nektek...

Szia Norton.Engem érdekelne 4:3-ban is.Köszönöm.

Norton: köszönöm, beállítottam a munkahelyi gépemen :)
egyimre: itt megtalál bennünket, illetve az FB-n is van a mozgalomnak profilja.

"Nem a csak a betontól szürke a város,
Nem csak a tested része lehet rákos,
Határos önmagával minden ember,
Ki rémálomból se kell fel."

Sziasztok! Ezúton üzenném azon Magyar Földre Mozgolódó lelkeknek, akik a testüket Debrecenben tartják, hogy ismerek valakit a városban, aki őket keresi..
Üdv 4032-ről:)

Arra jutottam, hogy összedobok néhány egyszerű, háttérképnek is beillő, nagyobb felbontású képet amelyek kapcsolódnak a mozgalomhoz.
Ez most épp egy 16:9-es szélesvásznú kép lett, de igény és monitor szerint tudok belőle készíteni 4:3-as és 16:10-es verziót is.


TELJES MÉRETBEN

Ami bennem van?

Kb 3 éve foglalkozom zenével. Nem jártam soha semmilyen zene tanárhoz, - az unokatestvéremtől vett egykét "gitárórát" leszmáítva - autodidakta módon mívelem ezt a dolgot.
De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy 2010 végén látott Napvilágot az első lemezem, melyet "In my Soul" azaz "A Lelkemben" címmel eresztettem útjára.

13 dal, szövegrészek nélkül. Csak úgy, ami belülről jött... vagy éppen ki akart törni, ami feszített.
Ez az album a "múltam", ha úgy tetszik... legalábbis annak néhány szeletét-történését hivatott feldolgozni és bemutatni a hangokon keresztül.

Itt tudtok belehallgatni: Szesz - In my Soul LP | DemoMix 2010

Ha valakiknek megtetszett netán egy-egy részlet, avagy kíváncsi, hogy mit rejtenek ezek a zenék - azon a 30mp-en túl amit kivágtam belőlük, nyugodtan írjatok rám és Én szívesen elküldöm bárkinek az albumot. Természetesen ingyen.
Érdekel a véleményetek, kritikátok, még ha nem is vagytok úgymond jártasak ilyen téren... hiszen én sem vagyok. :)

További szép napot mindenkinek!

"Nehéz a kilencvenkilenc között nem századiknak lenni."

Mit is tanított Jézus?

Mottó: Az Ige csak nekem szól és csak rólam szól, hiszen bennem kell testet öltenie.

–Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.”(Mt 5:5) Ennek a boldogságnak a kifejtése úgy kezdődik: –Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!” (Mt 7:1) Vagy rövidebben: Ne ítélj, hogy ne ítéltess! –Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.” (Mt 7:1-2) Ez az a pont, amelyiket mi a legjobban szeretjük mások vonatkoztatni. Ez az jelenti, hogy azt mondjuk: Vannak olyan emberek, akik állandóan ítélkeznek: ez kedves, ez goromba, ez ilyen, ez olyan, ez amolyan. Maga a címe is az evangéliumban: –A túlzott ítélkezéstől való óvás” vagy –A szeretet nélküli ítélkezés”. De ez nem arról szól. Itt egy nagyon alapvető emberi működést látunk leírva. Az ember mindent, ami körülveszi, amit lát megítél. Mégpedig oly módon ítéli meg, hogy ez helyes, ez pedig helytelen. Megítélheti úgy is, hogy igaz vagy nem igaz. Tetszik, nem teszik. Hasznos, nem hasznos. Számtalan kategóriát állítunk fel, és természetesen azt hisszük, hogy valami nagyon okos dolgot csinálunk. A baj csak az ezzel az ítélkezéssel, hogy nem vesszük észre - sőt, ha Jézus nem tanította volna, akkor ma sem tudnánk ezt - , hogy közben egy világot építünk fel. Amit mi helyesnek, igaznak ítélünk meg, azt követendőnek tartjuk, mi is aszerint cselekszünk. Amit helytelennek, rossznak, nem követendőnek ítélünk, attól pedig óvakodunk. Így az Egóról a helyesnek ítélt dolgokból építi fel az önazonosítását. Például az egyik barátom azt mondta: kalapban autót vezetni nem helyes dolog, aki kalapban vezet, az olyan maradi ember. Ez ugye vagy így van, vagy nem így van, ezzel most ne foglalkozzunk. Tehát, ha én erre azt mondom, hogy helytelen, akkor a másik ember is ugyanazt gondolja, hogy helytelen. Úgy véljük, hogy amint mi is megítéljük a minden pillanatbeli helyzetet, akkor nyilván más is ugyanezt teszi. Mégpedig ugyanolyan szempontok alapján, mint mi, azaz a saját magunk által felállított normákról gondoljuk, hogy a másik ember is aszerint a norma szerint néz bennünket.. Amit én helytelennek gondolok, azt nem akarom elkövetni. Ha mégis elkövetném, mondjuk olyan helyzetbe kerülök, hogy muszáj megtennem, akkor rólam is azt fogják gondolni, hogy helytelent teszek. Tehát, ha én is azt mondom, hogy aki kalapban vezet, az maradi ember, és véletlenül kalapban fogok autót vezetni, akkor rólam is azt fogják gondolni, hogy maradi vagyok. Viszont az élet meg fogja hozni mindenkinek, - a barátomnak is, - hogy ugyan tartózkodni akarunk a helytelen dologtól, de meg fog velünk történni. És most láthatjuk, hogy így kell azt érteni, hogy –ne ítélj, hogy ne ítéltess”!.
Vannak olyan betegségek, - ezek közé tartozik az allergia, de a rák is - amelyek a szüntelen ítélkezéses lelkiállapot kifejeződései. A saját magunk által fölépített normarendszer elleni - immunrendszeri - lázadás tünetei ezek a betegségek. Az allergiások minden pillanatban sarkosan ítélkeznek. Ennek meg szabadna történnie, ennek nem szabadna megtörténnie, stb. Maguk köré egy magas sövénykerítést építenek, de ez a kerítés nagyon közel van hozzájuk. Amikor ezen a kerítésen valaki benéz, akkor megijednek, reagálnak rá. Az ennél egy fokkal egészségesebb ember - aki nem allergiás - az ezt a kerítést természetesen szintén építgeti, csak az ő kerítése messze van, nagyon messze van. Ha ott valaki benéz, akkor ő nem ijed meg, nem reagál, mert van ideje felmérni, hogy miről van szó, és nem foglalkozik vele. Minden allergiás finnyás ember. Ezt természetesen nem akarják elfogadni, de minden szavuk ezt támasztja alá. –Amilyen ítélettel ti ítélkeztek, olyannal fognak majd fölöttetek is ítélkezni.” Ezért ne ítélkezzél, ezért ne háborodjál fel állandóan bizonyos dolgokon, mert amikor te felháborodsz ezeken a dolgokon, akkor önmagadat rakod egy olyan kategóriába, hogy ugyanaz veled nem fordulhatna elő. Márpedig az élet meg fogja hozni, hogy elő fog fordulni. Akkor az ember nagyon rosszul fogja magát érezni.
A ”ne ítélj, hogy ne ítéltess”-nek van folytatása is. –Miért látod meg a szálkát embertársad szemében, amikor a magadéban a gerendát sem veszed észre?” (Mt 7:3) Ezt szoktuk úgy értelmezni, hogy azt mondom egy másik embernek, hogy te irigy vagy, erre ő azt fogja mondani, hogy én meg kapzsi vagyok. Mind a kettőnknek megvan a maga sara. Azonban ez a tanítás nem arról szól. Arról szól, hogy ugyanazt látom a másik emberben szálkaként, ami bennem gerendaként van meg. Ha én irigy embernek tartalak téged, akkor az irigység bennem van meg. Ugyanis én csak azt vehetem észre, tarthatom fontosnak, reagálásra méltónak, ami számomra jelentőséggel bír. Ami nem bír jelentőséggel, az fel sem tűnik. A külvilágban a saját megoldatlan és bennem feszültséget okozó kérdéseimet látom viszont.
Jézus folytatja: Képmutató! (Mt 7:5) Képmutató!? Hangsúlyozni szeretném, hogy az evangéliumokban minden szónak jelentősége van. Ez a –képmutató” számtalanszor szerepel, mindig valami –ronda farizeus” akar lenni, pedig hát Jézus ezt is nekem mondja. Én vagyok képmutató? Hát igen! Ha belegondolunk abba, amiről az előbb szó volt, nevezetesen, hogy én amit helyesnek ítélek, azt szeretném csinálni, - véleményem szerint azt is csinálom, - akkor világos lesz az, hogy, amikor én azt csinálom, amit követendőnek ítélek, akkor egy olyan képet mutatok magamról a külvilágnak, ami az Egóm önazonosításainak az összessége. Saját magamat mutatom magamról. A teremtéstörténetre visszatérve, nézzük meg milyen –büntetést” kapott Ádám. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. (Ter 3:19) Ennél furcsább mondatot még láttunk. Hiszen, ha keresi a kenyerét, - dolgozni kell érte kemény munkával - akkor így érthető lenne az –arcod verítéke” (nehéz a munka), de hogy maga az evés erőfeszítésbe kerüljön, ez így furcsa. Ezt a magyarázatok úgy szokták megoldani, hogy ebben benne van a keresés meg az evés. Nincs benne! Ez az –arcom verítéke” az én képmutatásom. A táplálék a világ megismerése, a halhatatlan és az örök értékek közötti különbségtevés. Ez a mi táplálékunk. Ez Ádám kenyere is. Ádámnál most alakul ki az Egó. Ez bizony látszik rajta. Ez nem egyszerű dolog, ez olyan nyögvenyelősen megy. Ez olyan, mint amikor az ember erőspaprikát eszik. Eszi, eszi, mert tudja, hogy ezt kell csinálnia, de látszik rajta, hogy ez nehéz dolog. Tehát, arról szól Ádám –büntetése”, hogy az igazság felismerési folyamat pillanatnyi állása, azaz a világképe látszódjon az arcán. Az ember a saját arcát nem látja. Milyen különös? Azért, mert az arc, a mimika az Egó világképének a feliratozása, –képmutatása”, és külvilágnak szól
Előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szeméből! (Mt 7:5) Itt nemcsak arról van szó, hogy miután a gerendát kiveszem a saját szememből utána mehetek szálkát kivenni, tehát amíg én nem javultam meg, addig ne ugráljak. Ha én ezt a gerendát kiveszem a saját szememből, akkor már nem látok szálkát a másikban. hiszen engem ez már nem fog zavarni. Érthetőbben ez úgy mondható el, hogy csak az zavar engem, ami bennem jelentőséggel bír. Ami nem bír jelentőséggel, fel sem tűnik. Ez a tanítása Jézusnak az, amire magunktól nem jöhettünk volna rá. Ez olyan, mint a tükör. A tükörre azt mondjuk, hogy fordít. Pedig a tükör nem fordít. Odaállok szemben a tükörrel. Mondjuk a jobb kezemet - amin egy gyűrű van - odaérintem, akkor annak a figurának, aki egyébként én vagyok, szintén ugyanez a keze, tehát a gyűrűs keze lesz ott. Nyilván az az én jobb kezem, de ha nem én lennék, aki velem szemben áll, akkor az a bal keze lenne. Tehát, ha én vagyok, akkor nem fordít, ha nem én vagyok, akkor fordít. Nos, ezt a fordítást az Egó végzi el. Ezt onnan tudjuk, hogy ami magától értetődik, a fenti és a lenti irányt, eszébe nem jut megfordítani. Ez minden esetben így van. Az –ami másban zavar engem, az bennem van” jelenség úgy jön létre, hogy nem tudom megkülönböztetni azt, hogy kit látok a tükörben. Ha én a saját gondolataimmal terhelten nézem az embereket, akkor a másik embert már szinte nem is látom, hanem csak azt a gondolati kivetítést, ami belőlem jön. Meghallom valakiről, hogy –kabátlopási ügybe keveredett”, a következő pillanatban úgy fogok ránézni, mint egy tolvajra. Bár ő ugyanaz az ember most is, meg a –kabátlopási” hír előtt is, én mégis a saját gondolataimon keresztül fogom őt látni, és őt magát már nem is fogom látni. Nos, ezt nem vehettük volna észre, ha Jézus ezt meg nem mondja nekünk. Tehát ez egy olyan tanítása Jézusnak, - amit természetesen sok helyen lehet hallani, - ami bizonyítja azt, hogy bizony, bizony olyan dolgok szerepelnek az evangéliumokban, amiket magától nem vesz észre az ember. Ezt nem lehet kispekulálni oly módon, hogy leülök, aztán elgondolkodom rajta és rájövök. Ezt valakinek kívülről kell megmondania. Mármint azt, hogy minden esetben így van. Ezt a jelenséget úgy tudjuk mi ellenőrizni, hogy elmegyünk egy társaságba, rámutatunk valakire, és azt mondjuk, hogy ez meg ez a rossz tulajdonság van meg benne, és minden társaságban megtaláljuk ugyanazt a rossz tulajdonságot. Milyen különös? Sokkal érthetőbb, ha az a tulajdonság bennem van meg, azért látom meg másban. Jézusnak ez a tanítása mondja meg nekünk, amit magunktól nem vettünk észre, hogy a külvilágban a saját problémáinkat látjuk meg. Ezt, ha komolyan vesszük, akkor világos az is, hogy ennek a megszüntetése - tehát, ha valami engem zavar - csak bennem lehetséges. Ugyanis hiába változik meg a másik, én ha –profi” vagyok nem is veszem észre, továbbra is ugyanúgy látom benne, de ha véletlenül észrevenném, akkor azt fogom mondani: –De meddig? Megváltozott, de mennyi ideig? Tartós ez a változás?”. Az előítéletem, hogy ő –kabátlopási ügy szereplője” meg fog maradni, tehát ugyanazon a gondolaton keresztül fogom őt látni.
A –Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld.” mondásban szereplők azért –szelídek”, mert már megtalálták lelkük nyugalmát, és a világban tapasztaltakra nem válaszolnak agresszióval. Amikor látnak egy –szálkát” a külvilágban, akkor azonnal rohannak –gerendát” lebontani - önmagukban. Azért –övék lesz a föld”, mert szeretni és becsülni fogják az anyagi világot. Tudják, hogy bármelyik embert, bármelyik eseményt azért hozza számukra a sors, hogy tükörként megláthassák benne a saját gerendájukat.
Két, párhuzamosan futó életutat mutatok most be. Péter életútját és Júdás életútját. Ebben a kettősben fog szerepelni az, hogy az ítélkezést Jézus nem támogatta, és az, hogy csak a tapasztalat alapján nyerhetünk tudást, nem úgy, hogy kész gyümölcsöket fogyasztunk a jó és rossz tudásának a fájáról.
Az utolsó vacsoránál tartunk. Az apostoloknak mondja Jézus: Ma éjszaka mindnyájan megbotránkoztok bennem. (Mt 26:31). Péter fogadkozik: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, én nem botránkozom meg soha. (Mt 26:33) Jézus csak ennyit mond: Bizony mondom neked, még az éjjel, mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz. (Mt 26:34) Péter tovább erősködik: Még ha meg kell is veled halnom, akkor sem tagadlak meg. (Mt 26:35) Ismerjük a történetet. Jézust elfogják, Péter háromszor megtagadja. Megszólal a kakas. És Péternek eszébe jut, amit Jézus mondott és elsírja magát. Ez az –eszébe jut és elsírja magát” az a pillanat, amikor az Ige testet ölt. Ilyen apró lépésekből lesz testté az Ige: Ezt már Jézus megmondta előre, tehát én nem ismertem magamat annyira, mint ő. Elsírja magát, mert rájön arra, hogy rosszul ismerte önmagát, és ezt a tapasztalatot hasznosítva majd másként fog viselkedni. Hogy Péter viselkedése helyes volt-e vagy helytelen, csak akkor tudjuk megítélni, ha mi is ebben a helyzetben voltunk. Egy példát mondok. Az, hogy a Titanic süllyedésekor, én mint férfi megtettem volna-e azt, hogy a nőket félrelökve beugrom a mentőcsónakba, ez csak a Titanic süllyedésénél derült volna ki. Hogy én ezt most erkölcstelennek, helytelennek, rossznak tartom, - hogy mit fognak szólni hozzá az emberek, - ennek nincs jelentősége. Ez az Egónak az önazonosítási pozíciója és a tényleges helyzet közötti eltérés. Majd, ha ott leszek, akkor majd ki fog derülni, hogy vagy azt teszem vagy nem azt teszem. Az egy teljesen lényegtelen dolog, hogy én mit tennék. Az majd ki fog derülni ott. Ugyanis Péter, amíg nem fenyegette az életét semmi, hát addig hogyan mondhatta volna azt, hogy ő lesz az első, aki megtagadja Jézust. Folytatódik a történet. A feltámadás után vagyunk. Jézus megkérdezi Pétert: Simon (megint –simonozza”), János fia, jobban szeretsz engem, mint ezek (a többi apostolra célozva)? Péter azt válaszolja: Igen, Uram ...., tudod, hogy szeretlek. (Jn 21:15) Péter, feltűnő módon, nem a kérdésre válaszolt. A kérdés az volt, hogy jobban szeretsz-e, mint ezek, mint ők? Péter nem hasonlítja magát a többiekhez. Ő azt tudja, hogy ő szereti Jézust. Nem ítélkezik. Megtanulta ebből a megtagadás ügyből, a –kakas” történetből, hogy csak addig ítélkezik, amíg nem tapasztalta meg. Utána már nem. Ezek után Jézus feladatot bíz rá: Legeltesd bárányaimat! (Jn 21:15) Péter átment egy tapasztalaton. Nem gyümölcsöt evett a jó és rossz tudásának fájáról, hanem a magból a növényen keresztül érlelte meg a gyümölcsöt, és meg fogja érteni utána a másik embert, hogy aki például hősködik, az nem valami rossz ember, hanem egyszerűen –nem tudja, hogy mit cselekszik”. Én is ilyen voltam, velem is megtörtént.
Az ítélkezéssel kapcsolatban nem véletlen az, hogy minden vallásban az ítélkezés fenn van tartva Isten számára. Ugyanis ő minden körülményt figyelembe véve dönt, mi pedig csak egy rész-szakasz ismeretében döntünk. Mi úgy hullámzunk, mint a nádszál, mint Simon, ahogy a szél fúj. Egyszer ezt mondjuk, máskor azt mondjuk. A meztelenség előbb tetszett, most nem tetszik (Ádám és Éva). Most hős vagyok, nem foglak megtagadni, most meg másképpen állok hozzá (Péter). Elmegyünk mondjuk egy barátunkhoz, a Belvárosba. Kinézünk az ablakon, és látunk egy rózsaszín bugyogóban menő embert az utcán. Erre azt mondjuk: nézd, milyen ferde ízlése van! Közben kiderül, - a barátunk mondja, - hogy itt egy színésztanoda van, a szemközti házban van az öltöző, és egy török darabot próbálnak éppen., amiben ez az ember játszik. Aha, ezt nem tudtam! - mondjuk ilyenkor. Ez az egész életünk. Ezt nagyon komolyan kell venni. Ezek szerint annak az embernek mégsincs ferde ízlése, hanem pont úgy van felöltözve, ahogyan öltöznie kell.
Júdás története következik. Az utolsó vacsoránál vagyunk. Tele leszünk egyébként furcsa mondatokkal. Az evangéliumokat olvasgatva csak furcsa mondatokat találunk. (Jézus) Vacsora közben megszólalt: Bizony mondom nektek, egyiketek elárul. (Mt 26:21) Erre az apostolok vadul elkezdik kérdezgetni, hogy kicsoda fogja elárulni? ...sorra megkérdezték: Csak nem én vagyok az, Uram? (Mt 26:22) Namost, mi az evangéliumokból tudjuk, hogy Júdás árulta el, és János például nem. Mégis János is kérdezgeti, meg Júdás is kérdezgeti. Júdás is kérdezi: Csak nem én vagyok az, mester? (Mt 26:25) Jézus azt válaszolja: Magad mondtad - válaszolta. (Mt 26:25) Tehát: de, kedves Júdásom, te fogsz engem elárulni. Hát, hogy lehet ez? Júdás színészkedik? Nem! Hát úgy lehet, hogy amit Júdás kigondolt és tett, azt maga Júdás (az Egója) nem tekintette árulásnak. Ő a következőt tervelte ki. Jézus a Messiás, hiszen végig ott volt vele. A Messiásnak - a jövendölések szerint - fel kell szabadítania a rómaiak uralma alól a zsidó népet. - vélte Júdás. Számtalan csodát tett. Biztos ő az! Mégsem cselekedett. Hát ebbe a helyzetbe, hogy csináljon valamit bele kell kényszeríteni. El kell fogatni, és amikor majd gondban lesz, akkor majd biztosan megmutatja már a hatalmát, és el fogja űzni a rómaiakat. Ezt a nemes tervet, Uram, ezt Te nem nevezheted árulásnak! - gondolta Júdás a kérdése közben. De, kedves Júdásom, ez bizony árulás! - mondta Jézus. Azért árulás, mert én nem ezért jöttem. Ez nincsen benne az én élettervemben, ezért nem is fog megnyilvánulni. Te, a saját Egód szerint, a hatalmamat manipulálni akarod. Az árulás szó, ha jobban belegondolunk, az áru szóból fakad. Azt lehet árulni, ami a birtokomban van, ami felett rendelkezem. Az elárulás szó már egy információra is vonatkozik, de mindenképpen rendelkezem vele. Tehát, Júdás úgy érezte, hogy rendelkezik olyan eszközökkel, amelyekkel ki tudja –ugrasztani a nyulat a bokorból”. A –nyulat” azért nem lehetett –kiugrasztani a bokorból”, mert nem azért jött. Számodra, kedves Júdásom, ez nem érthető, de én akkor is azért jöttem, hogy keresztre feszítsenek. Ez egyébként az előbb már Péternél is látszott, hogy az Egó számára felfoghatatlan az, hogy valaki azért jöjjön, hogy keresztre feszítsék. Ő is végső soron manipulálni akarta Jézust azzal, hogy: Isten ments uram, még meg is védünk! Van egy olyan történet, amikor le is vágja valakinek a fülét. (Jn 18:10) Még csak az hiányzott volna, hogy, ne adj Isten, Jézust nem fogják el, és így meghiúsul az isteni terv! –Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” (Jn 18:11) Azaz, aki engem manipulálni akar, az –nem tudja, hogy mit cselekszik”. Olyan célok érdekében akar engem felhasználni, amiért én nem jöttem. Ezért van az, hogy azt a tettet, amit nagy gonosztettnek tartunk, azt hogy Júdás elárulta Jézust, azt maga Júdás nem tekintette bűnnek. Most kell emlékeznünk arra, hogy Jézus tanítása nekünk szól, és rólunk szól. Természetesen mi vagyunk Júdás is, amikor a gyönyörű tetteinket megideologizáljuk. S amikor valaki nevén nevezi, akkor van baj. Júdás természetesen ezt nem értette meg. Pedig Jézus mondta, hogy valaki elárul engem, ugyanúgy, mint Péternek, hogy meg fogsz tagadni, mielőtt a kakas megszólal. Mégis, amikor Jézust elfogták, akkor Júdás bűntudatot érzett, hiszen úgy látszott, hogy ő egy ártatlan embert a halálba küldött. Akit eddig Messsiásnak, Isten fiának látott, azt most ki fogják végezni, és az ártatlan vére az ő lelkén fog száradni, és ezért felakasztotta magát.
Klikk:
Vígh Tibor

"Nem követek semmit, se divatot se eszmét
Ezért egyedül ülök itt a veranda szélén
Nekem nem elég, ha csak a képedet látom
Hogy őszinte legyél, hiába várom
Pár éve még séta a parkban, csak mi ketten
Ma meg már inkább majd „megbeszéljük chaten”
Lelki támasz: egyenesen a szobámból
Soha nem fogok inni az ördög borából
"
matt

"Látod a szemembe? Mert én látom a tiedben
Már majdnem hogy a sors ingerli a kezemet
Rengeteg kérdés, és válasz van a fejemben
Hazug szavakkal, hogy érteném a lényeget?
Mit érnék akkor, ha birkaként terelnek?
Hisz mit látsz rajtam?: oroszlán szív ember testben
Tényleg jobb az életed, hisz a sátán lett az istened.
Saját tükörképedtől a mai napig rettegsz.
Csak várod, hogy mit hoz a holnap reggel
Így tartasz a saját homlokodhoz fegyvert
Így derül ki, hogy álomvilágban éltek.
Én ezt legyőztem, és már semmitől sem félek
"

Matt

Matt MC

Cím: Mit Látok? [2011]

Verse1.

Tényleg mit látok? Elég kinézni az ablakon
Nincsen virág a barackfákon, s nem nő fű a pusztákon
Keserű polgárok vakon lépkednek az utcákon
Nem tudják lemosni, mit ránk kentek a századok
Keserű érzettel lépkedünk a romokon
Keserű mosollyal nevetünk a holtakon
De mégis nevetünk minden egyes fotónkon
Mégis célkereszt van minden elferdült homlokon
Idegen szavak zengnek magyar ajkainkon
Idegen emberek köszönnek vissza lóhátainkról
A remény rabjai, mindig más helyre vágynak
Mindenki beugrott egy hamis világ divatjának
Így árulták el, ami édes szülőhazánk
De néz körül mit látsz, ha így folytatjuk mi vár ránk?
Bálványozott álmaitok messze van a valóságtól
Együtt osztozhatunk majd Palesztína sorsából
Szürke gondolataid tereld most a jelenbe
Nézd meg mi vár rád, és majdan a gyermekeidre!
Szállj ki a fotelből, kapcsold ki a tévét
Hogy végre meglásd a világ valódi képét

Verse 2.

Én vagyok Góliát, de engem nem győz le Dávid
Mert engem az élet, és nem a pénz kábít
Bármint mondhatnak, bármit terjeszthetnek rólam
Jó szokáshoz híven a földet is húzzák alólam
De ez mit sem ér, elég csak a szemedbe néznem
Mert tényleg az valóság, hogy a szem a lélek tükre
A „béke” jelszavával üldöztök fegyverekkel
De rajtam nem fogsz, ezt vajon sejtetted?
Ez itt a kárpát-medence, ezt nagyon kevesen értik
Magukat mindig valami idegentől féltik
Nyugatra tartunk, közben keleti szél fúj
De a kárpátok hegyei biztonságot nyújt
Ha elfelejtesz mindent, amitől mai napig függsz
Hisz őseink vére folyt a nemzetért, és értünk
Nyisd ki szemed és lásd, amit látok
Az egész világot elpusztítjátok!
Mindent, amit teszel, ellentétes az élettel
Se erkölcs, se hit, itt már nincs becsület
Békéről beszélnek atomfegyverekkel
De majd hogy áltok szembe igaz reperekkel?

Társalgó az társalgó....ennyi! Mikor lenne jó Nektek a találkozó?Elkezdhetnénk szervezni :)

Én sem értem miért lenne ez "chat". Hiába rövid, nem kezdtünk el társalogni...

De vee most ez mért volt baj? Értem, hogy mindenki látja meg stb, de szerintem nem közömbös dolgot kérdeztem. Ennyi erővel az egész fórum egy cset... persze tudom hogy értetted, meg gondolom nem kötekedésként.. Csak akkor is :)

Még 150 év után is...:

"Hármat imád a magyar: Istent, hazát és becsületet.

Három édes a magyarnak: bor, szerelem és dicsőség.

Hármat gyűlöl: az ördögöt, az osztrákot és a porciót.

Három keserű: adósságfizetés, rabszolgaság és a német szó.

Három ritkaság: a fehér holló, a sovány pap meg az aranypénz.

Három fekete: a tinta, az ördög meg a reverenda.

Három emléke van a magyarnak: Sajó, Várna és Mohács; de tizenhárom örömemléke: Tokaj, Szolnok, Kápolna, Hort, Bicske, Isaszeg, Vác, Sarló, Komárom, Déva, Szeben, Buda és Szenttamás.

Három nemzet ellensége a magyarnak: a tót, a német meg a pecsovics.

Háromféle adót fizetett hajdan a magyar: a királynak, a papnak meg a zsidónak.

Háromtól fél a magyar: a jégesőtül, a nyelves asszonytul meg a krumplilevestül.

Három ősi könyve van a magyarnak: a biblia, a corpus juris és a csutora.

Háromért haragszik a magyar: ha tótnak mondják, ha pipáját eltörik, meg ha pénzt kérnek tőle.

Három a magyar találmány: a kulacs, a nadrágszíj és a puskatussal verekedés.

Háromszor iszik a magyar: mikor jókedve van, mikor rossz kedve van és mikor szomjas."

Jókai Mór

Ebben a topikban a chetet kéretik mellőzni! Köszönöm.

"Vannak e tehát Magyarországon kívül magyarok?
A tudós gondolkodott sokáig, úgy felelt:
- Még nem találtam meg őket, de én hiszem, hogy vannak!
Most az utazó kérdezett:
- Hát Magyarországon belül vannak-e még magyarok?
A kézműves gondolkozott sokáig. - Nem találom őket, de én hiszem, hogy lesznek."

Jókai Mór

Tavasszal szeretnék eljutni NightChild Recordsba. :) De, ha nem, nyáron biztosan! ;)

Ez tök jó! Mikor hallhatjuk? :)

"Tényleg mit látok? Elég kinézni az ablakon
Nincsen virág az barackfákon, s nem nő fű a pusztákon
Keserű polgárok vakon lépkednek az utcákon
Nem tudják lemosni, mit ránk kentek a századok
Keserű érzettel lépkedünk a romokon
Keserű mosollyal nevetünk holtakon
De mégis nevetünk minden fotónkon
Mégis célkereszt van minden elferdült homlokon
Idegen szavak zengnek magyar ajkainkon
Idegen emberek köszönnek vissza elefánthátról
A remény rabjai, mindig más helyre vágynak
Mindenki beugrott egy hamis világ divatjának
Így árulták el, ami édes szülőhazánk
De néz körül mit látsz, ha így folytatjuk mi vár ránk?
Keserű sors után ti jobb világra vágytatok
De e helyett idegen nép lánca a sarokba szorított
Bálványozott álmaitok messze van a valóságtól
Együtt osztozhatunk majd Palesztína sorsából
Szürke gondolataid tereld most a jelenbe
Nézd meg mi vár rád, és majdan a gyermekeidre!"
Matt MC - Mit látok

Hát ha már mindenki akkor én is beírok... Szia daisy :)
Az ötletet pedig támogatom, jó lenne egy találkozó. Én akár egy közös meccsnézést is el tudnék képzelni és itt nem feltétlen csak futballmeccsre gondolok.

Támogatom az ötletet:) Valahogy személyesen lehet több mindent tudnánk beszélni!

Facebookon már terveztünk decemberben egy találkozót! De úgy döntöttünk, megvárjuk a jó időt!
Szerintem most a héten fel is dobok valami ötletet... ;)

Na ilyenkor minden férfi olvasóban megmozdul valami... végre még egy hölgy tag:) Üdv köztünk:D

Amúgy valamit tényleg kéne pörgetni a dolgokon?! Vagy hogy jobban megismerjük egymást, ha már egy mozgalom alatt futunk. Persze a MagyarFöldre táboron kívül gondoltam, de hál Isten valószínűleg az is lesz a nyáron!