„Jobb akár egyetlen gyertyát is meggyújtani, mint a sötétség miatt panaszkodni.” - kínai mondás.

Üdvözlet! Az ember egymaga is képes mások előtt jó példát mutatni. Mondhatnánk, hogy ez kevés, de mivel az első lépések a legnehezebbek, talán az első lépcsőfok megmászása egyetlen lépéssel a legnagyobb győzelem a tudatos embernek.
Ha mindenki legalább törekedne erre a kevésre, nem lenne miről itt és most beszélnünk.
"A különbség a között, amit megteszünk és amire képesek lennénk, megváltoztathatná a világot." (M.K.Gandhi)

Mondjuk tetováltathatsz, mint Móricka:

Tanító néni: Gyerekek! Ti mivel tisztelegnétek Orbán Viktor miniszterelnök úr előtt?
Évike - Én a mellemre tetováltatom az arc képét és dagadni fog a keblem a büszkeségtől.
Julika - Én a hasamra fogom tetováltatni az arcképét és a leendő gyerekem alatta fog fejlődni.
Tanító néni - És te Móricka?
Móricka - Én a pöcsömre tetováltatom az arcképét és vagy megy a picsába, vagy lógni fog.

Ha bármiféle "építkezés" van kilátásban, amihez kell egy segítő kéz, akkor én felajánlom az enyémet! Szívesen leraknék egy téglát a közös cél érdekében.

Ismeritek a storyofstuff.com oldalt? Szerintem nagyon jó dolgok vannak rajta és minden kis videó végén ötleteket is ad arra, hogy mit tehetünk.

A legújabb részét itt nézhetitek meg, ehhez magyar felirat is van: http://www.youtube.com/watch?v=U5ZuLgchXN

Eredetileg én kértem ez a témát, de még érdemben nem szóltam hozzá. Most van egy kis időm összeszedni a gondolataimat.

Sok szó esik arról, hogy mik a problémák, már elég sok helyen írnak ezekről és egyre több ember látja is ezeket. Azonban szinte soha sehol nem beszélünk arról, hogy mi az, amit ezek ellen tehetünk mi magunk, illetve mi az, amit tehetünk annak érdekében, hogy mások is ébredjenek.

Szerintem az egyik legfontosabb dolog, a példamutatás. Ha előre engeded a buszon az idősebbet, vagy átadod a helyed. Pénzt adsz egy hajléktalannak, utalsz a bajban levőknek (pl. iszapkárosultak), vagy egyszerűen csak kedves, előzékeny vagy az emberekkel az utcán (netalán ha mondjuk mindezt egy Nagy-Magyarországos felsőben teszed, akkor elgondolkodhatnak, hogy "hoppá, ez a magyarkodó fiú nem is olyan tapló, mint a többi magyarkodó ott a tévében" -> de talán ez a legkevésbé fontos).

Fontos még beszélgetni sokat minden olyan dologról, amiket fontosnak tartunk. Régebben úgy gondoltam, hogy ha kiteszek egy videót Facebookra, vagy körbe küldök egy levelet akkor az milyen jó, mert mennyien látják az igazságot, és biztosan elgondolkodnak rajta. Sajnos nem ezt tapasztaltam, sokkal inkább úgy látom most, hogy minden személyes beszélgetés, vita sokkal többet jelent ennél. Ezzel nem azt mondom, hogy nincs jelentősége (én magam is képes vagyok egy jó videó láttán újra lelkesedésre kapni ha elcsüggedek), de a személyes tett, megjelenés, viselkedés mindennél fontosabb.

Bár elég ellentmondásos véleményeket hallani, én magam fontosnak tartom az egészséget és a környezetvédelmet is. Úgy látom mind az egészség, mind a környzeet tönkre lett téve, gyermekkoromban ha beleharaptam egy almába csak úgy csurgott a leve, most meg jó, ha van. A környezetemben ~50 évesen a férfiak bevégzik földi életüket.

Végül, pontokba szedve néhány fontosabb dolog ezekben a témákban, amit tehetsz:
- Gondolkodj, tájékozódj!
- Élj tudatosan és takarékosan (energiatakarékos, vagy LED izzók; teljesen kapcsold ki az elektronikai cikkeket ha nem használod; autóban ne egyedül utazz, vigyél el másokat is, vagy menj másokkal, de még jobb, ha van lehetőséged biciklivel vagy busszal menni; minél kevesebb import terméket vegyél; hasznosíts újra, gyűjtsd szelektíven a szemetet; figyelj oda mit eszel, ne mérgezd magad és a környezeted, vásárláshoz vigyél magaddal táskát, ne ott kérj szatyrot; ne folyasd a csapot fölöslegesen, ne hagyd felkapcsolva a lámpát, ha nem vagy a szobában)
- Figyelj oda az egészségedre! „Hősként élni kell, nem elhullni a csatában!”, ahogy Wass Albert mondta. Fogyassz sok vizet, sok zöldséget gyümölcsöt, lehetőleg mindig frisset és amikor idénye van (pl. a paradicsomot ne télen), mozogj, mozogj, mozogj!
- Emeld fel a hangod, ne állj be a sorba, ne fogadj el mindent kérdések nélkül! Sose maradjon el a "miért"!
- Beszélj ezekről a dolgokról! (ha magadban tartod nem oldasz meg semmit, ha nem törődsz velük, akkor meg végképp nem; mutass példát; bűnösök közt cinkos aki néma)
- Higyj! Legyen hited! Nem létezik lehetetlen!

Én kértem a témát, de még nem írtam bele, bár régóta tervezem. Nem akarom összecsapni, hamarosan összeszedem a gondolataimat és leírom szépen. :-)

Szerintem is-is.
Nem rég még sokan reklamáltak, hogy nincs téma itt. Hát most van. Mégse írnak. :)

Vagy nem teszünk semmi, vagy nem írjuk le ide? Melyik az igaz?

Így ez kevés lesz.

Én nagyon támogatom! Hogy kicsit előre szaladjunk, ha jól kidolgozod a világot, akár abba a világba, amolyan "spin-off" ként, én szívesen "beszállnék", mert nekem már évek óta van egy szuperhős csapat története a fejemben.

Másik

Szoktam történeteket írogatni, és most egy olyan témát szeretnék feldolgozni, ami kapcsolatos a nemzet helyzetével, természetesen az én tükrömön át. Képregény formájában történne a megvalósítás, már néhányatokkal megosztottam, ezt az ötletemet.

Sakmatt én vagyok a "kigyúrt" piros trikós csávó. Egyébként hatan 2 és félóra alatt 42 zsák szemetet gyűjtöttünk össze (1 zsák/ 40 kiló, minimum), és a 90 %-a még ott maradt. Nyilatkozni nem nyilatkoztam, mert meg lett volna a véleményem, így mindenki jobban járt. Amúgy emlékszem, hogy szervezni akartatok ti is szemétgyűjtést. De sebaj, majd legközelebb.

A hulladékgyűjtés is lehetne az egyik támpontja a jövőnknek. A szemétszedés mindenképpen egy kezdőpont lehetne. Civil kezdeményezéseket, programokat kéne indítani, akár országszerte, országos méretűvé gyúrva. És ha nem jut el a médián keresztül a dolog mindenkihez, akkor valami más módot kéne rá találni. A bohóckodások (párnacsata, labdadobálás, békejelbe állás stb.) a jövőért, meg a környezetszennyezés ellen nem sok mindenre vezetnek, maximum arra, hogy sok ember összegyűlik és jól érzi magát, de a helyzet utána marad a régiben. Tenni kell valamit, még csak nem is beszélni róla. Egy idő után a legtöbb ember, ha érintve lenne a dologban, akkor nem szórná el a szemetet az utcán, szelektíven gyűjtené a hulladékot, és még csak ha kell tenne is ellene, civil akciók formájában. A fejekben rendet kell tenni először. Aztán ha 1-2 ember csatlakozik, és lenne egy program, amihez tudnának csatlakozni, akkor egyre több ember lenne.

Csak akarat kell mindenhez, és bármit el lehet(ne) érni.
Először is a magyar embereknek (sőt akár az embereknek), fel kéne azt ismerniük, hogy ők magyarok, egy nemzet, és egymásért vannak (másrészről emberek, egyik sem különb a másiknál, mindenkinek vannak hibái, és mindenki megszerethető...). Ha ezeket felismernék tekinthetnénk előre. Barátot, és nem ellenséget látva az emberekben. Lehetőséget látva mindenben, és nem problémát...

Az érpataki modellről azt hiszem egy Barikád számban olvastam, de ez is érdekes lehet mindenkinek: Link
Itt a polgármester, és egy falu, közösség lehetőségeire van egy talán a mostaninál valamivel (jóval) jobb módszer. Az emberek fejében rendet kell tenni. Jó példát kell mutatni, és etnikumokkal kell csinálni egy békés, együttműködő közösséget. Csak együtt vezet az út előre.

Én az összefogásban, a jóakaratban hiszek. Közösséget (közösségeket), nemzettudatot, embertudatot kell építeni... Az embereket tanítani kell, nem lezülleszteni. A világrendet meg kell fordítani. Ez emberek a jóra törekednek és érzik a jót. Legbelül tudják mit akarnak, és mi a helyes.
A mai (globális, liberális ...) világban a pénz az úr, az embereket tudatosan butítják médiával, internettel, erőszak uralkodik, pornográfia, bármerre nézel ezt látod... nem lehet nem észrevenni. Érezzük, hogy valami baj van. Cél a stressz, a rohanás, mindenki rohan, stresszel... és mindenki valami láthatatlan elérhetetlen célért küzd, abban látva a boldogságot. Pedig tényleg csak meg kellene állnia. Mert azt csak ott lehet keresni, ahol éppen vagy...
Változtatni kell, mert ez nem vezet jóra, és még csak nem is érezzük jónak. Más hozzáállás kell (" a barátom barátja az én barátom is" - ilyen elven mindenki a barátom). Magunkban is rendet kell tenni, korunk rengeteg dologgal beszennyezte elménk, azt mindet ki kell dobni onnan.
A tévé, a számítógép útja nem igazán az emberiségé. Annyiból jó, hogy mindkettő ablak a világra, de eddig mindkettőt rosszul használtuk. Másrészről a fiatalokat mindkettő eléggé "behúzta". Például ma olvastam a Népszava címlapján, hogy "Facebook nemzedék"... Sajnos talán igaz is. Az a legnagyobb baj, hogy míg gyerekek, fiatalok ülnek a számítógép előtt, és haszontalanul töltik el idejüket, azt hiszik beszélgetnek, közben egymás hangját sem hallják, szmájlik, és karakterek... Ahelyett, hogy egymással szemben ülnének, a téren, a kocsmában, egy kis szobában. Kezdetnek az sem lenne már rossz.
Én például próbálok minden barátommal személyesen találkozni, és nem "így" beszélgetni. Másrészről a valóság, és a virtuális világ dolgot is jó helyretenni. Mert ez itt nem az élet. Az, hogy arc nélkül arcoskodok... hang nélkül beszélek, és tettek, és élvezet nélkül szórakozok, szmájlikkal nevetek... az tényleg nem valós.
Fel kell állni a gép, a tévé elől, és rá fogunk jönni, hogy mennyi szabad időnk van, és először unatkozni fogunk, de utána belátjuk, hogy hasznosan is tölthetjük időnket. HA ez megtörtént, lehet megismerni a "barátainkat", a szomszédokat, az embereket.
Például, ha a buszon, metrón megfigyeled az embereket, milyen érdekes, hogy 99%uk még csak ott sincs, lelkileg, egyikük sem mosolyog, nem nevet, mindegyik arca borús. Innen látszik, hogy nagy a baj. Az pedig, hogy egymáshoz nem szólnak, nem beszélgetnek az is érdekes... Szerintem pár generációval ezelőtt sokkal közvetlenebbek voltak az emberek, nyitottabbak. Akkor még nem "húzta be" őket egy mp3 lejátszó, egy mobiltelefon, egy laptop. Úgy, hogy közben észre sem veszik a valóságot, az embereket. Azt sem látják, ki ül mellettük.
Ha észrevennénk a külvilágot körülöttünk, az embereket, akkor segíteni is lehetne egymáson. Megkérdezni kinek mi a baja, szóba állni valakivel, egy aprót dobni neki, vagy mondani egy jó szót, lehet a napját megmentjük vele, és jobbá tesszük.
Ha észrevennénk magunkat a világban, akkor elkezdhetnénk örülni neki, és élvezni az életet. Ha másokat is észrevennénk problémáikkal, örömükkel, jó tulajdonságaikkal, emberségükkel, saját valójukban, akkor megnyílnánk, és talán visszaút sem lenne.
Ha minden reggel egy kiflit vinnél az iskolába útba eső hajléktalannak, egy másiknak mindig dobnál egy kevés pénzt... a kedved biztosan már jobb lenne. De ha segítesz törvényszerű, hogy neked is segíteni fognak. Ha pedig nem, akkor is nyugodt a lelked.

Nyugodtság, higgadtság. Párbeszéd. Előítéletek eltörlése. Nyitottság minden és mindenki felé. Önzetlenség. Lépések, egymás felé, hogy aztán együtt lépkedhessünk...

(Majd még írok, de most ennyi eszembe jutott... Jóéjt!)

Érdekes, ilyet MI is csinálhatnánk! Tavaly néhány salátással terveztük is. De nem lett végül belőle semmi, mert mindenki lemondta, senki sem ért rá egyszerre! :) Egyébként ők nem jöttek át a magyarfoldre.hu -ra sajna.

Egyébként te vagy rajta?

Csak, hogy belendüljön a topic

Itt mindenki leírhatja saját tapasztalatait, ötleteit, hogy hogyan ébresszük fel az embertársainkat mély álmukból!
Szerintem kezdésnek mindenki leírhatná, hogy mit tett eddig!