A DALAI LÁMA ÁLMA

Valószínűleg minden olvasónk tudja, hogy nemrég hazánkban járt a Dalai láma. Rengeteg helyen számtalan stílusban és ezerféle tartalommal cikkeztek erről.

A napokban kaptam egy levelet melyben a levél írója kitér erre az eseménye. Ennek kapcsán úgy gondolom érdemes néhány szót ejteni róla, illetve erről a bonyolult és szövevényes történetről mely a Dalai lámát és a buddhizmust övezi.

Mindenek előtt íme a levél, természetesen név nélkül:

"Kedves Feri!
Nem találkoztunk még személyesen(bár hallottalak már egyszer "élőben",idén nyáron Szentendrén),de mivel megvettem  pár lemezedet és nagyon sokat hallgatom őket (azt is megkockáztatom,hogy még értem is azt ami a szavaid mögött van),úgy érzem mintha már sokat beszélgettünk volna,remélem egyszer valóban sor kerül rá.Most valamiért úgy éreztem írnom kell neked,remélem nálad köt ki és elolvasod.
Azt hiszem nagyobb szükség van Rád és a hozzád hasonlókra mint valaha! Most amikor idejön kis hazánkba egy kamu láma,aki eddig titokban járt a Föld szívcsakrájához (Dobogókőre) "töltődni",most meg a legnagyobb nyilvánosság elött kijelenti(belépődíj ellenében persze),hogy olyanja minden országnak van,és öt csakráról beszél,holott minden valamirevaló embernek hét van,stb,stb.Érdekes... Úgy látszik ennyire ébred a a Magyar,hogy már egy ilyen nagyágyút is(vagy egy hozzá a MEGTÉVESZTÉSig hasonlót) bevetnek. Éppen ezért ne hagyd abba az ébresztést,mert ebből is látszik,hogy a 24. órában vagyunk!  Hallgass továbbra is arra,aki onnan  valahonnan fentről küldi neked a dalszövegeidet! Sok erőt és kitartást kívánok hozzá!
Az Isten áldjon meg,vigyázz magadra!
Üdv: xy"

A levél elején egy apró bár lényeges fogalmi tévedés van, hiszen ha egy légtérben voltunk, akkor lehet mondani, hogy "már találkoztunk". Azt, hogy a levél írója valóban érti e, hogy mi rejtőzik a sorok mögött, nem tudhatom, de annyi bizonyos, hogy száz százalékig képtelen két ember ugyanarra gondolni, hiszen a gondolatok folyama valóban egyéni, bármennyire is sekélyes legyen a felettük húzódó felvett személyiség. Úgy gondolom, hogy óvatosabban kell bánni azzal, hogy ki "kamu" és ki nem, hiszen nem láthatunk a lapok mögé. Van ezzel kapcsolatban egy "ideám", ami gyakorlatilag annyit tesz, hogy bizonyos szempontból a "másolat" is "igazi másolat", tehát ami a világon létezik, az minden "igazi" úgymond. Hiszen ha például Obama csak egy bábu, akit mások irányítanak, attól még ő egy igazi bábu. És ebből kiindulva nem létezik igazi, vagy éppen kamu pápa, sem pedig Dalai láma. A pápa olyan amilyen, és a Dalai láma is olyan amilyen. A lényeg, hogy a sorok között meg kell próbálni "olvasni", vagyis hallani. A pápa mondókája még mindig ugyanarról a beteg, réges régen kiégett szektáról szól melyet Vatikáni kereszténységnek hívnak. Figyelni kell arra, hogy milyen üzletszerűen akarja kisajátítani maguknak a "kaporszakállút", és még sorolhatnám azt a rengeteg eszeveszett marhaságot, amely az elmúlt évszázadokban elhagyta a pápák száját. II. János Pál pápa is megérte a pénzét, de sokszor valóban azt érzem, hogy még ő volt az utóbbi néhány száz év legkevésbé kártékony vallási vezetője a keresztények "tengerében". A többi vallási vezető természetesen legalább ennyi marhaságot összehordott mint a pápa, de erre Osho nagyon élesen és frappánsan rávilágít könyveiben (vagyis előadásaiban). Természetesen ha valóban Szent Péter vár majd a mennyek kapujában, vagy Lucifer a pokolban, ráadásul az idők végezetéig, akkor elnézést fogok kérni ezen "keresztény ellenes" kijelentéseimért, de valójában a kereszténységgel nincs semmi bajom, sőt a Vatikánnal sincs. El tudom fogadni, hogy ilyennek is kell lennie a világon, hiszen az emberiség még mindig nem került elég mélyre ahhoz, hogy hajlandó legyen felébredni ebből a Csipkerózsika álomból. A Dalai láma tehát egészen biztosan nem kamu, csak éppen olyan amilyen. Ő a Dalai láma így hát nem lehet kamu, ő tölti be ezt a posztot. A "kamusága" maximum abban nyilvánulhat meg, ha bizonyos elvárásokat támasztunk vele szemben, majd ezek után az egónk azt mondja, hogy ez biztos kamu, mert nem úgy viselkedik ahogyan én azt tőle várnám. Az ego ilyen. Folyton át akarja ejteni az embert. A láma előadását élőben szerettem volna megnézni, illetve az avatáson is szerettem volna részt venni (amely mellesleg itt volt Magyarországon először), de sajnos mire észbe kaptam már esélytelen volt, hogy jegyet szerezzek. Így hát maradt az EsoGuru weboldal, ahol "hála Istennek" (de legfőképpen a modern technikának), egész jó minőségben tudtam követni az eseményeket. Számomra a leginkább mélyre ható rész az volt a láma tanításából, mikor az okozati tényezőt fejtette ki, miszerint a saját szavaimra lefordítva, minden történést megelőz egy azt kiváltó ok, így a múltból egészen pontosan kiszámítható a jövő, és megérthető a jelen. Ezt én magam is hosszú évek óta így érezem, és igencsak velőig hatolt, mikor hallgattam a Dalai láma szájából. Hozzá kell tenni, hogy ő pont arra hívta fel a figyelmet, hogy ilyen formán nem érdemes a múlton rágódni és azt boncolgatni, mivel minden miértnek van egy mertje, vagyis soha véget nem érő folyosón indulhatunk el visszafelé, a forrást pedig ilyen formán úgysem fogjuk megtalálni. Még egyszer fontos kihangsúlyoznom, hogy szerintem nem szabad még a körülöttünk élőkkel szemben sem, nemhogy a Dalai Lámával szemben elvárásokat megfogalmazni, mert így az életünk egy folyamatos nyomor lesz, melyet csalódásaink táplálnak. De, hogy valami ettől látványosabbat is mondjak. Az, hogy a földgolyó melyik része "áldott", melyik része a "szívcsakra", vagy más jelzőket is mondhatnék még, valóban az ego világát élteti. Mindenki a kiválasztott akar lenni, mindenkinek a saját földje áldott és a többi, ez valóban így van. Ha a levél írója figyelte a láma válaszát (mivel ez a szívcsakrás dolog egy kérdés volt), akkor szerintem azt is észre kellett volna vennie, hogy látványosan kikerülte a választ és nem a kérdésre válaszolt. Lehet mondani, hogy nem szép dolog ez a lámától, de minden miértnek megvan a mertje. Hiszen így is annyian utaznak erre a földre, melyet szépen lassan valóban ki is húznak alólunk (vagyis inkább minket "fölüle"), miért erősítené meg bennük a Dalai láma, hogy ez a föld valóban különlegesebb a többi földnél? Hiszen az egész földgolyó Isten teremtése, így hát minden egyes atomja áldott kell, hogy legyen nem de? Akkor egy hívő magyar ugyan mit izgul ezen? Na ugye! Ha a Dalami láma valóban jót akar nekünk, akkor azt mondja, hogy ez ugyanolyan föld mint bármelyik másik föld a világon, semmivel sem különlegesebb, sőt engem az sem zavarna, ha azt mondaná, hogy kicsit még rosszabb is mint a többi. Azzal tenne nekünk igazán jót. Hiszen ha valamiben biztos vagyok, akkor az az, hogy a Dalai láma "a nagy játékot" játssza. Márpedig ez a játék része "sajnos" vagy nem sajnos, de el kell fogadni. És meg kell próbálni a sorok mögött "érteni". Egyik mester azt mondja, hogy 144.000 csakra van az emberen, a másik azt mondja, hogy 7, a harmadik azt, hogy 33.000, de hallottam már 77.000-et és 5-öt is. Engem abszolút nem érdekel hány csakra van rajtam, amíg a gyarló gondolatokat nem tudom elengedni, és a lelki fejlődésem nem tudom kellő ütemben táplálni. Valószínűleg ez a csakra dolog nem a mi ügyünk. Először inkább őszintének kellene lennünk a körülöttünk élőkkel és leginkább magunkkal, aztán ha még marad időnk és energiánk ezek után, akkor elmélkedhetünk, hogy vajon hány csakránk van. Nem szabad ilyesmin fennakadni szerintem. Ezért buktak el mindig azok a birodalmak, államok és nemzetek, melyeket értelmiségiek és úgymond "mesterek" vezettek, mert a tettek és a lényeg helyett, folyton a részleteken vitáztak, azokat akarták kigobozni soha véget nem érő viták közepette, aztán mire észbe kaptak már jött valaki, és vagy kiirtotta, vagy rabszolgasorsra juttatta ezeket az ígéretes "népeket". A belépőről csak annyit, hogy szerintem nem baj, hogy "drága" volt a jegy, hiszen tudni kell, hogy ebből a legnagyobb részt a láma kapja, és ezekben az időkben el kell fogadni, hogy a pénz bizony a világ része, tehát nem lehet kikerülni (egyelőre). Így hát ahhoz, hogy a valódi háttérhatalommal az ember bármit is kezdjen, bizony pénzre van szüksége. Inkább a Lámához folyjon be ez az összeg mint a Gyurcsány Ferihez vagy a Vatikán aranyozott folyosóihoz igaz e? Szóval remélem a levél írója is örömmel veszi baráti gondolataim, és elgondolkodik azon, hogy a stratégia nem is olyan hétköznapi dolog, mint amennyire az. Micsoda? Na igen. Hiszen amíg magunkat sem értjük, addig hogyan érthetnénk, hogy miről beszél a Dalai Láma.

hill