A FOLYTATÁS!?

Mostanában sokat gondolkodom arról, milyen szerepeknek is kell megfelelni nőként.. hogy az élet különböző területein mi mindent kell kihozni magunkból..

..mi kell ahhoz, hogy a lehető legteljesebb életet éljük.
Úgy gondolom, elengedhetetlenül fontos egy építő, alkotó erejű hobbi, amiben kiteljesedsz.. egy hivatás, amibe teljes szíved és tudásod beleadod.. és egy számodra tökéletes társ, aki mellett a legjobbat tudod kihozni magadból, és akit motiválni tudsz, hogy a legjobbat hozza ki magából.

Szerintem, ha ezek közül valamelyik nincs meg, a hiányérzet rendszeres vendég lesz az életedben.
Aztán, ha ezek felbukkannak, akkor el lehet gondolkodni a folytatáson.

Amióta az eszemet tudom, számomra a folytatást egy gyermek jelenti. „Benne van a pakliban,” hogy esetleg nem szülhetek gyereket, de teljes szívemből úgy érzem, hogy részben azért vagyok a Földön, hogy egy nap az édesanyja legyek egy (kettő, három) gyermeknek, és megtegyek minden tőlem telhetőt, hogy teljes és előre mutató nevelést kapjon (vagy kapjanak) tőlem (és az édesapjuktól).

Nem tudom, mondhatjuk-e bárkire, hogy „jó anya lenne.” Nem tudom, mi kell ahhoz, hogy azt mondják valakire, „kész van az anyaságra.” Vannak alapvető jelzők, tulajdonságok, értékek, amikről úgy gondolom, hogy segíthetnek abban, hogy jó nevelést („jó nevelést”?) kapjon egy gyermek.. például az önzetlenség.. odaadás.. bizalom.. következetesség.. hitelesség..  kellő mértékű határozottság.. rugalmasság.. játékosság.. felelősség tudat.. a bocsánat kérés képessége.. a megbocsátani tudásé.. a hibák feldolgozásának képessége.. a hibákból való tanulásé.. de, hogy lenne olyan, hogy egy önzetlen, odaadó, rugalmas, játékos, stb. nőre egy nap ránéznek, és azt mondják: „Igen, megértél az anyaságra!”..?

Év elején beszélgettem egy kedves ismerősömmel, és azt mondtam neki, körülbelül két év múlva szerintem kész lennék rá. Aztán eszembe jutott, hogy előtte egy évvel is ezt gondoltam…. Hosszú ideje „leltározom” magamban, hogy mit miért is tettem az életemben, milyen helyzetet hogyan kezeltem, kitől mit tanultam, miből mit tanulhatok. (Lehet, hogy tévedek, de szerintem az emberek általában csak valami baj esetén tartanak efféle leltárt. Szerintem ez Hiba!) Sajnos, találok olyan mozzanatot, amit—saját értékrendem szerint—jobban is lehetett volna csinálni. Nincs olyan, amiből ne tanultam volna, de van olyan dolog, amiről már az adott pillanatban is tudtam, hogy nem vezet jóra. Talán ezeket a legnehezebb helyre raknunk magunkban.

Amit nagyon fontosnak tartok az anyává váláshoz (és általánosságban is), az az, hogy tisztázza magában az ember, hogy attól, hogy ő rosszul cselekedett, belül még tudja, hogy mi a helyes. Attól, hogy esetenként lusta vagy, még tudod, mit jelent a szorgalom. Attól, hogy hazudsz, legbelül tudod, mi az igazság. Itt jut eszembe, hogy sokszor „nem az számít, hogy ki mondja, hanem, hogy mit mond!” Hiába mondják Rád, hogy például „nem lennél jó anya, mert túl sokat költesz magadra,” Te legbelül tudhatod, hogy milyen lemondásokra lennél hajlandó, ha gyereket várnál/szülnél! Csak Te ismered azt a legbelső magot, ami Téged meghatároz és alapvetően irányít. A tetteid kiállítanak Rólad egyfajta bizonyítványt, de semmiképp nem korlátozzák jövőbeli döntéseid, cselekedeteid.

Úgy gondolom, hogy az ember—legyen nő, férfi, idős vagy fiatal—hibázik. Pont. De, ha Ember vagy, akkor tanulsz a hibádból. Ha tudod, hogy valahol, valamikor nem úgy döntöttél vagy cselekedtél, ahogy kellett volna, de még is újra megteszed, nem jutsz sehová. Kétszer hibázni ugyanabban nem lehet. Nem tudom, milyen lesz látni, ha a gyermekem hibát követ el. Mert, hogy fog. Hiába óvnám minden léptét, biztosan el fog esni. Szerintem minden anyának (szülőnek) azon kell lennie, hogy megtanítsa gyermekét arra, miért és hogyan álljon fel, hogy hogyan kezelje a hibáit, és, hogy hogyan tanuljon belőlük.

Keresd meg a hobbid, és élvezd! Találd meg a hivatásod, és adj bele minden tőled telhetőt! Közben pedig figyelj! Figyelj (első sorban) magadra, és a környezetedre! Hiszem, hogy valahol a világban van egy ember, aki számodra tökéletes. Lehet, hogy csak egy nagy hibát követett el életében. Lehet, hogy ezer meg egyet. Akár, csak Te. Talán úgy találkozol vele, hogy már végeztetek a saját leltárotokkal.. halljátok azt a belső (isteni) igazságot, ami szerint az elkövetkezőkben cselekednetek kell. Talán még türelmesnek kell lennetek, és támogatni egymást ennek elérésében. De kitartás, türelem, és munka árán elérhetitek. Az után pedig jöhet a folytatás.

nena