A NÉZŐ PONT; EMLÉKEZTETŐ

Ha valami új információt reméltél, kedvedet kell, szegjem, mert semmi olyat nem hallhatsz (olvashatsz) tőlem, amit te magad már ne tudnál. 

Ahogy a mondás is tartja, "nincs új a nap alatt". Nincs is, csupán az emlékezés van. Nem lehetünk elég hálásak, hogy magyarként születtünk, hisz egy csoda maga a nyelvünk is. EMLÉKezés. Ebben a szóban ott a lényeg, a tudásunk, bennünk megvan, csupán az emléket fel kell idézni, hogy tudatosodjon bennünk.

Ami új információnak tűnik, az csupán csak a korunknak megfelelően közvetített alapelvek. Mert azt nem várhatjuk, hogy a mi korunk embere, több ezer évvel ezelőtti emberek szavát egyből megértse és emlékezzen önvalójára. Ahogy az én dolgom is, ebben az, hogy olyan formában közvetítem, azokat a dolgokat melyek bennünk vannak, hogy az a mai ember számára emészthető és emlékeztető legyen. Annyira hiszünk, a tudósokba, hogy mára túl sok adatunk van, de személyes tapasztalás kevés. Mai világba elfogadjuk, hogy a Wikipédia és a Google mindenre megoldást és magyarázatot adhat. Adhat, de mit?



A sok információt, amit nem birtokolhatunk, mi mégis megpróbáljuk felhalmozni és memóriánkba haszontalan dolgokról gyűjtünk be olyan eszméket, melyeket, könnyedén meglehet cáfolni és szinte naponta a tudomány világa cáfol rá. Ahogy hozzá szoktam tenni a mondókámhoz, hogy nem az eszközzel van a baj, hanem a kézzel, ami ellátja. Adott a tengernyi információ, mely eltölti elménket, éhezünk mégis az újabb tudásra, de ugyanakkor képtelenek vagyunk lényegi változásokat felfogni. Mert amit egyszer megemésztünk, nem szeretjük egy új nézőpontért lecserélni. Főleg azért, mert nem szeretünk tévedni, vagy inkább belátni, hogy tévedhetünk. ó pedig mennyire tévedünk. Sok eszme és sok válasz torlódik elménkbe és ezek be is határolnak minket. Ezzel rendesen a világ prostituáltjai leszünk. Talán durván hangzik, de vajon nem így van? Ha valamit egy "neves, diplomás, kitüntetett" embertől hallunk, akkor az már igazság és akár ölre megyünk, ha vitába keveredünk az adott témakörben. Anno ha valaki, azt mondta, hogy a föld gömbölyű, eretnekségért elégették. Később meg evidens lett a föld gömbölyűsége. Mivel másabb ez ma? Lehet, nem elégetnek, csupán beégeted magad egy-egy gondolatoddal. Olyanok vagyunk, mintha mindig gólyalábon próbálnánk menni, mikor lehetne a saját lábunkon is haladni. A világunk jelenlegi struktúrája, pont ebből érlelődött ki, az információból. Ahogy az embert behatárolják eszméi, ebből hajt ki a hamis énünk virága, mely bármennyire torz néha torzsága is gyönyörű rózsának tűnik. Betyárosan rafinált, az ember hamis énje, az egója. Minden, ami a birtoklás körül forog, legyen az anyagi vagy mentális, abban a hamis énünk a ludas. Harcolni, nem szabad ellene, mert attól csak még inkább erőre kap. Egónk, nem vetélytárs, hanem útitárs, ami lehet kellemetlen és kellemes is. Rafinált játéka az elmének, nagyon veszélyes.



A legtöbb emberi lény, ego-üzemmódban működik. Ezért látható a világba a káosz, mert az elme, vagy az ego, akit fel tud használni, haszontalan céljaira, azt fel is használja. Ezért nem érdekli a legtöbb embert, az, ami lőre vihetné őket, mert az olyannyira egyszerű és közeli, hogy nincs benne kihívás. Az én szavam azért szól, és azért írom, hogy emlékeztesselek, nem vagy önmagad. Az életben, többször ébresztgetjük magunkat, hogy az elme rabságából felriadjunk, ez is egy újabb ébresztő üzenet. Túl sok szót használok, és sokat körítek, de hát írásban kell kifejtenem azt, amit igazából nem is lehet, szóval a szavak és betűk tengerében, mégsem azok a fontosak, hanem a mögöttes tartalom. A formák tengerében, könnyű megfeledkezni igaz önvalónkról. Könnyű elfeledni, hogy mi fények vagyunk, hisz minden este sötét van, és reggel virrad csak a nap. Az anyag megadta a lehetőséget, hogy annyit csodálhassuk magunkat, amennyit csak szeretnénk. Belevesztem a saját teremtésembe. Olyan kifordult lett a teremtő-teremtett kapcsolata, hogy ma a teremtő, teremtettnek képzeli magát és valami olyat keres, ami őt teremtette. Mikor valaki léte igazságát keresi, valamit mégis megteremt magának, ami őt magát teremtetté skatulyázza. Végül, mégis sikerül megérteni, hogy a teremtett és a teremtő egy és ugyan az. A tudat hajnala közeleg. Az elfelejtett igazság, már olyannyira közel van, hogy a fátylak melyek eltakarják előlünk, csupán saját ragaszkodásunk tartják ott szemünk előtt. Saját félelmünk, a változástól az mely sakkba tart és nem ereszt. Elhitetik velünk, hogy "egyszer élünk" és ezzel a hangzatos semmitmondó szavakkal, melynek tartalmával nem vagyunk tisztába, masírozunk, a materialista katonák soraiba. Csak mert 10 féle színbe lehet kapni, a new yorkerbe a pólókat, és mert az egyenruha változatosnak tűnik, még csupán, egy illúziót kergetünk. Egyediek próbálunk, lenni, holott, mindenki egyedi. Értitek az abszurditást? Valami akarsz lenni, ami már alapból vagy. Együtt érző mosolyt szoktam szórni, mikor fiatalokat látok, bár ez magamnak szól inkább. Együtt érzek mindenkivel, mert sokaknak még csak választást sem kínálnak, de még a lehetőséget sem kapják meg, hogy választhassanak. Gyerekként, megkapjuk a programot és csak igazán kevesen születünk, kik már előző életünkben tettünk magunkért és ennek köszönhetően nem hatnak teljesen ránk az elme eszközei. Akiben ott a szikra, neki oroszlán része van a változásban. Ha arra keresnénk választ, mitől függ mi történik, nos akkor a dolgok annak fényében változnak és arra haladnak, ami mellet több ember szándéka áll. Ezt szeretném kifejteni. Minden ember megteremti saját valóságát. Egy-egy gondolat, annál erősebben befolyásolja a világunkat, minél többen vannak egy gondolaton. Tehát, ha emberek nagy szám tömege egy dologra gondol, az sokkal nagyobb erőt kap és gyorsabban beteljesül. Mivel több energiát kap a gondolatminta, ezáltal a teljesülése is sokkal kevesebb időbe telik. Ezt bizonyosan jól tudja pár érdekcsoport. Ezek után, lehet(?!) csodálkozni, hogy jelenünkben, el lehet adni 5. alkalommal is egy megasztár (vagy rtl-es testvérműsorokat) műsort, csupán azzal, hogy megfelelő promócióival, megfelelő emberben teremtik meg a vágyat annak, hogy nézni akarja és máris, beindul a gépezet, a szép ígérettől, hogy lehetsz valaki, te meg elhiszed, hogy ezen az úton ez beteljesedhet. Ugyanakkor, egy-egy ember önmagában is lehet erős és befolyásoló tényező. Ezért mondom és mondom, addig még szükség van rá, hogy egy ember is csodákat tehet. Egy olyan ember ki fényként tisztán ragyog, az a többinek irányt mutató és a többi fölött hatást tud gyakorolni. Aki fényként ragyog képtelen bántani másokat és képtelen nem figyelni eltévelyedett testvéreire. A szavakkal vezetjük egymást és emlékeztetjük egymást arra, kik is vagyunk, mért vagyunk. Magunk vagyunk a lehetőség, a potenciál. Az a dolgunk, hogy fényként ragyogjunk a lélek sötét óráján, hogy látható legyen a túlsó part. Legyen az irány előre és felfelé.

Kesneme