A SÖTÉTBEN BURKOLT FÉLELEM

Felmerült, egy téma, mégpedig,a"sötétségtől való félelem".

Összetett jelenség, azaz ez már csak tünet, tehát a gyökerét keressük, derítsük fel, hogy megértsük és ezzel, mintegy, feloldódik magától dolog.

Ne szaladjunk ennyire előre, csak lépésenként, finoman. A világunkban, dominánsan és elsődlegességet élvezően, a nappal és az éjszaka váltakozása, ami irányítja életünk rendszerét. Nappal ébrenléti időszakkal, éjjel pihenve erőt merítve, a következő ébrenléti szakaszhoz. 

Gyerekként, az embert hozzá szoktatják, ahhoz, hogy a sötétség, egybefűződik a pihenéssel és az alvással. Maga a sötétség, azaz a napfény hiánya, még ha tudat alatt is, de bennünk tudatosítandóan megjelenik, valaminek a hiánya. Mintha csak az anyuka meleg ölelése hiányozna, és a gyermekben ez a hiányalakul félelemmé. Egyfajta magára hagyatottság érzetét keltve.

Nem figyelmen kívül hagyható, hogy a sötétséghez és az alváshoz köthető a halál is. Vagyis, a nem-létnek a téves illúziója. Ahol, csak szikrányi teret kap a félelem, ott, mint lavina folytatódik. Ugyanis az elmének, mindegy, mit kreál, boldogság, vagy félelem, neki mindegy. A félelem, generálja, magának a formákat is, ha kell a sötétben, árnyakat lát másnak, hallucinációkat teremtve. Az elme trükkje ez. Lehet azonban, gyerekkori élmény következménye is. Elég, ha egyszer ráijesztenek egy gyermekre, az, megjegyzi és belé ivódik, húsává, csontjává. 

A félelem partot ver, a fény fogy, a hiánya egyre gyarapszik. A sötétségtől való félelemnek, a gyökerei, korai életévekben keresendő, 7 éves korig bezáróan. A sötétségben, nincsenek határok, nincsenek formák, meghatározatlan mélység. Emberi korlátozott nézőpontnak felfoghatatlan, akár az űr tere. A sötétben, eltűnik tested keltette illúziód is, egyedül vagy, gondolataid zúgolódásával. Vagy figyeled, vagy elveszel benne.

Ha elveszel félni, fogsz, mert a gondolat akkor marad fent, ha te azonosulsz vele és fodrozod és fodrozod. Amint megfigyelsz, egy gondolatot az eltűnik. Ebből a figyelemből, alakul ki a távolság, közted a figyelő és a gondolat között. A gondolatok megmaradnak, a jelenlét viszont, nem azonosul vele. Ki félhetne hát?

A hiány eltűnik, mert tudatosságod fénye van. A sötétség, a teljes halál, a megsemmisülés, a nem létezés horror-börleszkjévé csaphat, ha elméd, csalfa. A sötétség, megmarad, ahogy a nappal is. A sötétség soha nem volt sem félelmetes, sem barátságos. Te voltál ki felruháztad képzeteiddel, te adtál neki hatalmat, te teremtetted meg a sötétség identitását és azt félelmetesnek. Holott annak ilyen tulajdonsága nincs. Csak egy hiány, nem győzhető le, nem harcolhatsz ellene. A fény hiánya, amint felkel a nap, kitöltődik. 

Egy soha nem létező, de annál dominánsabb illúzió a sötétség. Ha félsz a sötétségtől, akkor legjobb, ha éjjel kimész egy erdőbe, de akár otthon is ülhetsz a sötétbe. Ne harcolj ellene, az csacsiság, csak légy jelen. Ülj és figyelj magadra, hogy mi zajlik benned. Idővel, amikor figyelmedet is meg tudod tartani, meglásd, a legsötétebb éjjel is ragyogás. 
 

Előre és felfelé!

Kesneme