ÁLLJ PHONE!

Szeretném pár gondolatban kifejteni azt, amire sem a használati utasítás, sem az eladók nem hívják fel a figyelmet, mikor az ember megvásárolja az iPhone-t.

Írásomban nem a technikai paraméterek és nem a hasznosságát szeretném firtatni, sokkal inkább szeretném a lélektani hatását bemutatni és némi személyes megélést megosztani, a látni kívánókkal.

Nem szeretném leszólni a készüléket, nem a létezése a probléma, az, hogy a technológiánk képes egy kis eszközbe belerakni, megannyi hasznos funkciót az csodálatos. A megfelelő kezekben nagyon hasznos eszköz lehetne, de jelen helyzetünkben ez nem így van. Az ember a gép rabja, minden értelemben. A nem megfelelő kezekben, a telefon destruktív és még jobban álomban tartja, és még inkább elvágja gyökereinket a természettől, önmagunktól, egymástól. Egy ártatlannak tűnő, „szépen” csomagolt kábítószerről fogok szólni.

Az első pillanattól, valami furcsa folyamat indul el az emberben a telefon által. A legfőbb dolog a figyelem elterelés, nem a telefonról, hanem a valóságról. Ha azt mondom, nem lehet letenni, az nem kis túlzás ugyanis mindig lehet rá tenni újabb programokat, játékokat, melyek naponta jelennek meg, ez sok időt felemészt, egyéb teendőktől, családtól. A telefon egyik fő jellemzője, hogy a nap 24 órájában on-line, azaz állandó kapcsolatban van a világhálóval. A kis testvér ott lapul a zsebünkben. Az állandó kapcsolat révén, játszi könnyedséggel nyílik az út a lehalhatásra a mikrofonon keresztül, az adatok „vizsgálatára”. A mikrofonnak, a telefonhoz képest nagyon jó minősége van mikor akár hangjegyzetet veszünk fel, ami engem elgondolkodtatott. A paranoiának itt nincs helye, azok, akik fenntartják, táplálják a kollektív álmot, azoknak van bizony félelmük és képesek bármire, csak ne ébredjünk. A gps funkció és vagy a telefon (on-line képessége miatt is), mint helyzetjelző is, tökéletesen alkalmas, a nevünk, mellet jegyezve van a telefon IP-je, szériaszáma, tehát ha bármi van, könnyen megtalálnak. Az új most megjelenő 4. verzió, már előlapi kamerát is kap, ami előbbi gondolatmenetemhez kapcsolhatóan, bizony visszaélési pont lehet. Talán nem hisszük el, de ne legyenek igazak a szavaim és tévedjek ezzel kapcsolatban. 

A videó telefonásról, szeretnék némi gondolatot megosztani; Videó telefonálunk, látjuk egymást, ez egy látszatra jó, de a háttérben egy olyan folyamat, amelyet nem veszünk észre. A látott kép miatt, kialakul egy fajta furcsa érzés, mert nem személyes a kapcsolat, viszont vizuális, ami megadhatja a „találkozás” illúzióját. Ennek veszélye, a távolság teremtés, elszigetelődünk egymástól, negatív értelembe. Mivel láthatom a másikat, már se kell annyit találkozni és idővel egyre kevesebbet. Talán most legyintünk, mert ettől ugye nem változunk meg, de mára érdekes módon már a számítógép is, komoly függőségeket okozott. Ismételte, le kell, írjam, szeretnék tévedni a videó telefonálással kapcsolatban is.

Szeretnék visszatérni, a figyelem elterelésére és személyes tapasztalatomon keresztül kifejteni; Nekem volt ilyen készülékem, mikor megvásároltam, elkezdődött az uralma és hamar hatalmába kerített és nem pozitív értelemben, hanem teljességgel elnyelt. Számomra bő fél évig tartott mikor a telefonnal kapcsolatban felismertem annak valóságát. A felismerés egy folyamat ajándéka volt számomra. Akkor kezdődött, mikor nem néztem, hanem megláttam a telefont. A kikapcsolt pihenő állapotban lévő üres képernyőre tekintettem, kezembe tartva a készüléket, mikor elkezdtem érezni mélységét. Mint mikor egy mély kútba belehajol az ember, az alját nem látva, de megrézve a zuhanás félelmét és a kútból való szabadulás képtelenségét látva. Ebbe a semmibe a végtelen sötétségbe nézve, éreztem, hogy valami befelé húz, rabul akar tartani. A telefon egy lélekrabló és meg is tesz mindent, hogy prédája legyen. Ezért olyan sokoldalú és ezért, olyan választékos a paletta, hogy bármely kívánságunkra legyen megoldása. Mi másra vágyik az ember, mint figyelemre? A telefon furcsa módon megadja az illúziót, mert teljesíti vágyainkat, ezzel lelkünket csapdába csalva, mindezt könnyedén véghezvihető egy szeretetéhes emberiségben. A figyelmünket el is vesztettük, a telefonnal szemben való fanatikus, ragaszkodás alakul ki, elzárva minket a valóságtól az igaz értékektől és a keresés legcsekélyebb vágyától is. 

Ekkor volt mikor a telefontól megszabadultam, konkrétan, a telefon nem működött a kezembe, a kijelző nem világított, ment a telefon, de nem tudtam használni. Érdekesség, mert jelen pillanatban működik a telefon és nem volt szervizben, csupán továbbadtam, nem pénzért, hanem úgy ahogy van.

Nem farkast kiáltok, csupán mesélek róla, mert szembe néztem vele és legyőztem, úgy érzem, el kell mondanom, mert kitől hallhatnál erről? Hallottam iphone tulajoktól, mennyi idejüket veszi el, persze ezt nem így mondták, hanem, hogy annyira jó a készülék, hogy minden percben használják, reggel azzal kelnek és este vele fekszenek. Ami időt elvesz, azt magunktól és a szeretteinktől veszi el.

Záró gondolatként szeretném a nem olcsó árán egy gondolatot útnak engedni. Meglehet nézni, különféle csomagokban, havi rendszeres pénzekkel elvihető a telefon, ami újabb megkötéseket, anyagi megkötéseket eredményez, ami már csak a hab azon a bizonyos tortán.

Minden bizonnyal jól ki van ez találva, e felől kétségem sincsen. Mégis mi magunk tehetünk, ellenne, nem táplálva tovább a káoszt. Mindig van választás, csak merni kell lépni.

Kesneme