ANNO 1956

Azt hiszem nincs olyan olvasónk, aki e évszám láttán ne gondolna vissza a régi időkre.

Hát igen akkoriban még nem voltak annyira elpuhulva az emberek mint napjainkban. Ha kellett fegyvert fogtak és kiálltak magukért

Ma viszont nem az elpuhult utókort szeretném szavaimmal osotorozni. Ma annak van itt az ideje, hogy emlékezzünk azokra a hősökre akik az életüket adták azért, hogy az utódaik ne egy olyan embertelen rendszerben nőjjenek fel. Biztos mindenkinek van a családjában valaki aki megélte ezeket az időket. Talán mesél is ez az illető. Azt javaslom mindenkinek, hogy hallgassa meg az öregek visszaemlékezéseit és vésse a hallottakat a fejébe.

Lehet, hogy csak én látom így, de '56-ban nem a szovjet gőzhenger volt az igazi ellenség. Nem csak az itt állomásozó orosz katonákra orroltak meg a pesti srácok. Abból lett elegük, hogy az állam vezetése, pofátlanul sanyargatta a népet. A koronát az egészre pedig azt tette fel, hogy ezeket, az embernek már nem is igazán nevezhető gyilkosokat még ünnepelni is kellett.

A padláslesöprések ideje sokak szerint már lejárt. Én viszont felhívom a figyelmet, hogy hiába telt el az óta  a jeles október óta 54 év, még mindig vannak olyan tények amelyek puszta léte miatt a hősök forgolódnak a sírjukban. Nincs ugyan padláslesöprés, de sokak létbiztonsága veszélybe került az uzsora hitelek miatt. Nincs ugyan erőszakos kollektivizálás, de a magyar kisvállalkozó helyett most a multikat nyomják. Nincsenek már péter gáborok, de vannak gergényik. A különbség annyi, hogy most mindenkinek van otthon jó pár tévécsatornája amin hallgathatja a kedvenc politikusait, van sör és van kaja. Az emberek szemét befogják és néhány odavetett konccal lenyugtatják a népet.

Szívemből kívánom, hogy ez után az elcseszett 8 év után végre történjen már valami pozitív ezzel az országgal.

DonProvenzano