EGO-LÚCIÓ

A következő kérdés elég velősen, annyi volt, hogy mi is az egó valójában? A mostani feleletem ez:

Nem panaszkodhatunk, hiszen mi magunk választottuk, a felejtés fátylát, melyet leszületésünkkor, szemünk elé helyezünk. Elfelejteni, mindent, hogy utána újra visszatérjünk, a lehető legtöbbet tanulva.

Ahogy az álomban, sem kérdőjelezzük, meg annak valósságát, hát mért tennénk ezt "ébrenlétünk" alatt. Csak mert a szemünk nyitva van, még nem jelenti, hogy ébren is vagyunk. A megértést segítve, közelítsük meg onnan a dolgot, hogy nagyon is hasznos dolog, a fejlődésünkben, az egó. Azaz pont, hogy ennek léte miatt ébredhetünk, tudatunkra. Maga az egó mint fogalom, a gondolataink összességét takarja. Kezdve, attól, a gondolattól, hogy "ez az én testem". Ez is egy gondolat. Egy én képet alkotó gondolat, amivel, magunkat határozzuk meg.

Ezt tovább lehetne fejteni, mert mindnyájan, sok mindennek gondoljuk, magunkat és pont emiatt, nem tudjuk, kik vagyunk. Maga az agy, az eszköz, ahol a gondolat fodrozódik. Akárcsak a számítógépnél a processzor az embernél ez az agy. Ideális esetben, feladatot adva neki, az teljesíti. Ideális esetben, mert jelenleg, adhatunk neki feladatot, legtöbbször, azzal szembesülünk, hogy nem mondható ez a tökéletes, eszköz tökéletesnek. Ez sem más miatt van így, hanem a sok gondolatnak köszönhetően, amikből, magunkat képezzük. Az ember hármasság; test-lélek-szellem. A tested, a 3 dimenziós anyagi világbeli szkafandered, a lelked a gépezet vincsesztere, ott tárolod, az emlékeidet, a szellemed, pedig, azon részed, ami öröktől való és előző kettőtől eltérően, nem képes az elmúlásra.

Ezt azért fontos ide mondani, mert mint észrevehető, az elme a testhez tartozik, ezért, az nem lehet az "én"-em valója. Múlandó voltából eredően egyszer vége lesz. Sok-sok élet óta ül nyakunkon, a gondolatok, azaz az egó. A megvilágosodás, annyit tesz, mint emlékezni önmagadra, illetve, a tudat öntudatára ébred. Az egó, azaz a gondolatok, úrból, szolgálóvá válnak. Hasznosak, ha üzleti dolgokat kell végezni, de haszontalan, ha sétálni indulsz, vagy pihenni szeretnél. Az önkénytelen gondolkodás, akármennyire is jelen kori emberi ismérv, teljességgel abnormális.

Ezért elmondható, hogy mindenki skizofrén, csak nem tud róla maga sem. Megannyi módon erősítik is bennük, a gondolatok fontosságát, ezek után ha "véletlennek" hiszed, az szíved joga. Ismerős a mondás: "Gondolkodom, tehát vagyok." Tévedés, mivel, ha gondolkodsz, akkor nem lehetsz jelenlévő. Nincs, vagyok, ha gondolat van. Mivel a gondolat, vagy a múltból eredő kondíciókból, vagy a múltban történtekről zajlik, vagy a jövőbe jár, de semmi kép sem a jelenben.

Erre mondják, hogy alszanak az emberek. Alszanak, mert a gondolataik, irányítják őket, nem pedig valójuk. A valód, a szemtanú. Ahogy az álmomban is az egyetlen valóság az aki álmodja. Az életben, az élet-álomban a valóság egyedül, a figyelő, az álmodó az aki van. Ahány ember, annyi világ, mégis egyetlen a valóság mindben. A valóságot, nem lehet megérteni, gondolatokon keresztül. A való nem logikus, mivel, mind elme, mind álom felett való. Így ellentmondásba is kerülhet, hiszen nem mindenki értheti meg a valóját. Mindenkinek megvan a lehetősége, de hogy él is vele, az nem garantált.

Az állítólagos felvilágosodás kora, meglátásom szerint nem következett még be. Már a küszöbén vagyunk, az, hogy erről beszélünk is jelzi, hogy valami felé haladunk, ami teljesen más, mint amiben eddig éltünk. A világnak hamarosan vége, félni nem szabad, csak az egód fél, mert ő lesz ennek a vesztese, te pedig, felszabadulsz.
 

Előre és felfelé!
 

Kesneme