FÖLDLAKÓ VAGYOK

Drága barátom! Nagy a föld fájdalma, szétszakítja mellkasom, ha ráhangolódom. Meglehet ez is csak töredéke, mert végletem, nem engedi, hogy teljesen átéljem.

Ez csak az egyik véglet, mert hol bú ott a derű is.

Az mégsem járja, hogy a mosolyról beszéljek, hogy az örömömet szórja, mert hogy merem én megmondani, hogy kellemesen telnek napjaim? Abban mi az érdekes és miért kérkedek vele? Ugye milyen érdekes, hogy az embertársaink egy része csak a panaszt és a kilátástalanságát tudja ránk zúdítani. Mesélj neki az örömödről és le se tolja. Térjünk hát vissza, hozzám, földlakóra. Látom és hallom embertársaim szavát és arcát. Olyan büszkén tudják mondani, a hazaszeretetet és olyan csodálatosan, zengik egyszerre, a magyarság nagyságát. Ez csodálatos, csodálatos ketrec. Megértelek, teljes mértékben át tudom érezni szíved mindenét. Most arra kérlek, te is érts meg engem, földlakót. 

Számomra, földanya az űrhajóm, mely szeli a végtelen űrt, engem és társaimmal fedélzetén ellátva és éltetve testéből, testembe. Na igen, itt jön a csavar, mert vannak testvérek akik szeretnék, ha te az ő életüket szolgálnád és ezt a csodás oszthatatlan egészt, felosztották, felosztották. Kaptál határvonalakat, kaptál nemzeteket, belegondoltál már, hogy ezek valójában micsodák? Jól lehet, hogy megvan a rendeltetése efelől kétségem nincsen. Mint minden hajón, megvan mindennek és mindenkinek a szerepe, feladata, munkája.

Kell a pék és kell a földes is és kell a könyvtáros és kell az üzletember is. A mi hajónkon, nem elég, hogy felosztottak és elszigetelnek egymástól, még egymásnak is feszítenek. Utálnod kell a másikat, mert te jobb vagy, te több vagy, meg mindenféle marhaság. Bizony nem vagyunk egyformák, mert mindenkinek más feladata van. Ami azt jelenti, hogy együtt kell dűlőre jutnunk, más különben a teremtett káosz tetőzik tovább. Adott hát a magyarok hazája, Magyarország. A kárpátok szívében, a földanyahajó irányító terme. Nekem földlakónak, fájó látni, hogy te beleesel azokba a gödrökbe amit eléd ásnak, de azt is tudom, hogy nélkülük soha nem látnál meg engem, magadban, a földlakót.

Az én szívem globális, egész. Nem korlátozódik, csak Magyarország határvonalaira, hanem kiterjed, mindenhova. Magyarként gondom van, mindenkire ezen a planétán. A kapitányi hídon, nem maradhat ki egyetlen utas érdeke sem. Mindenkire gondunk van és mindenkire számítunk. Földlakó vagyok, egy határtalan, határolt, egy erős erőtlen. Megettétek, hogy a társaitok, belepréselnek, a hazafiasság ködébe. Hazafi, drága testvérem? Mégis melyik honé? Te védel egy darabka földet és azon túl? Ennyi lenne, megelégszel azzal, hogy a te házad áll a többi meg lángolhat és elpusztulhat? Ugyan, ugyan egy magyar ember ilyet még elméleti síkon sem engedhet. Magyar ember, ez kb. olyan mint egy rangjelzés. Jelzi annak az egyénnek a feladatkörét. Nem magasztosabb és nem kiemelkedőbb. Minden ember és minden népcsoport fontos a maga munkaterületén.

A haladáshoz, nem elég egyedüli honunkat védeni. Itt meg is állok, mert már most előreszaladtam, sok évtizedet. Annak ellenére, hogy hiszek benned és mindenkiben, mert a lehetőség mindig ott van. Jelen helyzetünkben, mint földlakó megértem, hogy saját pozíciónkat kell elérnünk és betöltenünk.

Ezt persze nem lehet, végletekbe vonulva, emberhez, de magyarhoz végkép nem illő módon tombolva elérni. Egyetlen 'fegyverünk' a szeretet. Az embertársaink éheznek és nekünk van rá módunk, hogy megetessük őket, szer-etetünkkel. Magyar embernek nem hagyhatja el panasz a száját, nem mondhatja amit nem kíván megteremteni. Magvető vagy, először gondolatod, utána tetted és végül cselekedeteddel veteményezel. Mit óhajtasz aratni?

Mindenre megkaphatod a válaszodat, magadtól. Nem a marha agyadtól, mert az eddig is csak félre vezetett, be az erdőbe. Hanem a szívedtől drága embertestvérem, a szívedtől. A helyes utat a szíved határozza meg. Saját magadat, megtalálva teremtésed nem moslék, hanem éltető tápanyag lesz. Rajtad múlik, hogy üvöltöző és tomboló csorda, vagy együttműködő közösség válik belőlünk. Mi ezen munkálkodunk, hogy te kedves barátom, aki elfelejtette szerepét és aki belevakult az anyagba is érezhesse a fény és a szeretet éltető rezgését. Közel jársz, hisz olvasol engem és ez már félig megtett út magadhoz.

Földlakóként megértettem, hogy a bú és a derű közt ott van valami amit mindenki keres. Ne legyenek utópisztikus képeid, legyen egy jelened, amiből épülhet a jövőd. Ne higgy el semmit, kérdőjelezd meg és járj utána, éld meg, tapasztald meg. Ha húsz pofonon kell átmenned, hát menj és a simogatás is jön, de éld meg amit mondok, ne csak egyetérts velem.

Aki egyetért velem, de cselekedni nem cselekszik, az semmit nem ér. Azért vagyok itt, hogy bátorítsalak, lépned kell. Ha már idáig eljöttél, miért hátrálnál meg? Állok elébe, velem találkozhatsz, beszélgethetünk, a szemebe nézhetsz, érezheted milyen a társaságom, neked kell eljönnöd én nem mehetek mindenkihez oda. A szavak, azok csak szavak, de ha szemembe nézel megláthatod, vajon igazak-e. Rajtad múlik miként éled az életed, hogy az élet, vagy csak vegetáció. 

Köszönöm, hogyha teszel magadért, előre és felfelé!
 

Kesneme