KÖRFOGÁS

Az óra ketyeg címet viselő cikk utóélete vélhetően egy cikksorozat lesz, hiszen a téma annyira tág, hogy nem mehetünk el ennyivel mellette. 

Mégpedig azért nem, mert életünk egyik legfontosabb kérdéséről van szó. Na persze az élet egyénre és egyénre lebontva egy külön galaxis, hiszen ahogy mondani szoktam, ha mindenki meghal és egyedül te maradsz életben, akkor a te valóságod merőben más lesz mint a társadalom valósága, és ha fordítva történik, akkor az úgymond téged már nem fog vigasztalni.

E sorok hátterét ismételten zanzásítom a mondatokon keresztül és talán nem is baj ez, hiszen ma egyetlen dologra szeretnék fókuszálni! Ez pedig az, hogy ha megtettél mindent magadért ami tőled telik, akkor a többit hagyd az életre, vagy a teremtésre, vagy Istenre, akárhogy is nevezzük. Sőt tanácsos volna törekedni arra, hogy sehogy se kelljen nevezni, azt ami szavakkal nem leírható, de ezt most csak fű alatt jegyzem meg. Szóval ha tele a kamra, és ha nem hagyod aludni sem a lelked, sem a tested, táplálod mindkettőt, és a hozadékot visszaforgatod a világba, akkor a többi dolog felől nem tanácsos aggódnod! Tudom, hogy sokan vannak az olvasók közt, akik egészen konkrétan képesek stresszelni vagy görcsölni a jövőn, de tisztán kell látnod, hogy ez is csak a játékuk része. A demoralizálás eszközeivel elhitetik veled, hogy a végén már egy falat kenyérrel is beérd, és még véletlenül se jusson eszedbe megkérdezni, hogy hova dugták azt a mennyországot előled amiről a "földanya" gondoskodott. Ez erről szól, nem többről és nem kevesebbről. Sajnos a társadalom nagy részénél működik is a dolog, évről évre hatványozódik a rákos megbetegedések száma, ami annak köszönhető, hogy az emberek sem a belső világuk, sem a külviláguk nem tudják megemészteni, és akkor jönnek a ráksejtek és akcióba lépnek. Persze még a rákból is van visszaút, ha felismered a valóságod, de erre kevesen képesek. Ha valaki beleül abba a hintába amit a világ diktál nekünk, akkor nagyon nehéz onnan kimászni, ezt tapasztalatból mondom. Mivel az is tapasztalatom, hogy hosszú cikkeket ebben az eszementen rohanó világban képtelen figyelmesen és lelkesen végigolvasni az olvasó, így hát zárásképpen még egyszer a legfontosabb: A mával törődj, mert ha nem ismered fel a jövőre vonatkozó teljesen alaptalan délibábokat, vagyis a félelmeid, akkor egyre közelebb jönnek, majd végül megfojtanak. Ha viszont felismered a félelmeket és bemutatkozol nekik, akkor szégyenlősen elrohannak előled.

hill