REGE A CSODASZARVASRÓL

"Száll a madár, ágrul ágra,
Száll az ének, szájrul szájra"
Arany János

Ezen két sorral kezdődik Arany János Rege a csodaszarvaról című műve. Arany János egyike a valaha élt legnagyobb költőknek és annak ellenére, hogy verseket sajnos csak nagy ritkán olvasok a XIX. század nagy poétájának alkotásait szívesen hallgatom, akár prózában, akár megzenésítve. (A Dalriada feldolgozásait szeretem a legjobban, nagyon el vannak találva.) Kell némi idő mire az ember felfogja, hogy "mit is gondol a költő". Nem szeretem ezt az idézőjeles mondatot, mert nincs az az irodalomtudós aki megomndhatná, hogy mi a válasz a kérdésre. El kellett telnie jó pár évnek mire felfogtam, hogy miről is szól pl.: A walesi bárdok. Ma már az egyik leglázadóbb költeményenk tartom, egy mai előadó is megirogyelhetné azt a keménységet amivel ez a szerény, öreg éveit betegesen eltöltő ember odacsapott a hatalomnak. Okoskodásom témája azonban nem Arany.

Azért idéztem meg a poéta néhány sorát mert akarva, akaratlanul is rávilágított egy fontos jelenségre. A magyaroknak nincs olyan nagy eposzuk mint a finneknek a Kalevala, vagy a Germánoknak az Edda. Régi történeteink melyek egykor talán, fába, kőbe, vagy fémbe róva lejegyzésre kerültek rég elvesztek az évszázadok viharai alatt (Egyes akadémikus nézetek szerint nem is léteztek). Ezek a mondák elvesztek volna ha nincs a nép, "az Isten adta nép", hogy ismét Aranyt idézzem. Azok a régi mesék amiket mindnyájan ovodás korunk óta ismerünk szájról szájra maradtak fenn. Generációról generációra öröklődött a rege. Ezeket aztán le tudták írni a nagy kódex íróink, akár Kézai Simon, akár Anonimus. A csodaszarvas mondája a Gesta Hungarorumban maradt fenn. A történet minden bizonnyal ismert, de aki ne adj Isten nem ismerné az mindenképp olvassa el valamelyik feldolgozást, vagy nézze meg a videót. Ha az emeber utána olvas ennek a mitikus lénynek, azt láthatja, hogy számos keleti népnél feltűnik. A pusztai népek egyik szent állata a szarvas. Az iskolálkban azonban nem tanítják az irodalom, vagy a történelem órákon, hogy a pogány hit ezene régi motívuma miként köszönt vissza. Mielőtt elkezdtem írni ezt a kis butaságot kicsit átfutottam a témát és olyanokat olvashattam, hogy a nyugati Hubertus mondakörrel is keveredett a mi történetünk. Számos történet maradt fenn arról is, hogy a szarvas vezette őseinket arra a helyre ahol később várat, vagy templomot építettek. Szóval a hagyomány valóban apáról fiúra öröklődött évszázadokon át, most a mi felelősségünk, hogy megmaradjon az ősi tudás.

DonProvenzano