RUHA ÉS SZIMBÓLUM

Mindenki számára ismerősen cseng az a mondás, hogy: a ruha teszi az embert!

Én, személy szerint nem értek ezzel egyet, azonban a világ, amelyben ma élünk, megkívánja, hogy olyan öltözéket viseljünk, amely megfelelő például a munkahelyen, egy vidéki túra során, ünnepnapokon vagy a hétvégi bulikon.
Nem szabad elfeledkeznünk azonban arról, hogy a ruha csak külsőség; az ember lényege, ez „alatt” rejtőzik! A lélek viselete a test, a test öltözéke a ruha. A viseletünk meg kell, hogy feleljen bizonyos feltételeknek, hogy a lelkünk harmóniában létezhessen, szabadon  „működhessen”.

A lélek akkor szabad, ha nem kötjük gúzsba a különböző félelmeinkkel, elvárásainkkal, amelyek csak tovább erősítik boldogtalanságunkat, a test viszont csak akkor szabad, ha nem aggatunk magunkra mindenféle mesterséges (mű)anyagot és ártó szimbólumot, amelyek negatívan hatnak testünkre-lelkünkre. Persze, nem is rossz dolog néha elrejtőzni egy Nike-pipa mögé, amely kétes illúziót és minden bizonnyal hamis képet sugároz a viselőjéről. Egy rosszabb napunkon is elég csak a virus69 vagy az agressor feliratra mutatni a pólónkon, hogy kifejezzük kívánságainkat és érzéseinket, azonban ezek az ártó szimbólumok, milyen hatást fejtenek ki a környezetünkre, azzal nemigen számolunk. Valójában már nem is tudunk ezekről semmit, pedig őseink nagyon is tisztában voltak a „mágikus ruházat” fontosságával, és teremtő erejével.



Szóval egy „normális” világban nem fordulhatna elő, hogy egy ruha legyen a fiatalok egyik státusz-szimbóluma, amiért órákig képesek válogatni például a New Yorker silány minőségű árui között, csakhogy az esti diszkóban a tetszési index megfelelő legyen. Az emberek, a nehezen megkeresett pénzükből olyan anyagokból készült ruhákat vásárolnak, amelyek abszolút nem látják el a feladatukat, de tragikus módon erről halvány fogalmuk sincs. A ruhatárunk gondos kiválasztása azt az egyszerű célt kellene, hogy szolgálja, hogy mondjuk, kabátunk megvédjen a hidegtől egy fagyos téli napon, vagy éppen pólónk, ingünk, normális légzést biztosítson bőrünk számára egy forró nyári hónapban úgy, hogy közben ne ivódjanak bele mindenféle festékek és mérgek *a szer-vezet*-ünkbe, viselésük közben. Ma már ez nem így megy. Csak egy a lényeg, hogy: „dögös ruci” legyen és másodlagos, hogy valóban alkalmas-e igazi feladatának ellátására. Manapság, amúgy is ki a fene foglalkozik az alapanyagok elemzésével vásárláskor és egyáltalán eszünkbe jutott-e valaha, hogy melyek az alkalmas szövetek ruhák készítésére?!



Ízlés dolga, ki hogyan öltözködik, azonban van néhány dolog, amit érdemes lenne szem előtt tartanunk. A ruházat, amit viselünk, hatással van ránk és a környezetünkre is. Manapság divatos ruháink többségét, műanyagok alkotják. A műanyagok olyan óriásmolekulák, amelyek a természetben nem léteznek, mesterségesen előállított anyagok. A műanyagok a mindennapokban számos dologra használhatók, azonban egy dologra biztosan nem jók, arra, hogy magunkra húzzuk és ruhának használjuk őket! A testünket leginkább egy „vezetékhez” lehetne hasonlítani, amelynek egyik vége egy kozmikus konnektorhoz csatlakozik (ahonnan az „áramot” kapjuk), másik vége pedig, földelve van (ahová levezetjük). Amikor ez a „vezeték” nincs földelve, mert leszigeteljük (például egy műanyag talpú cipővel), akkor megakadályozzuk az energia áramlását a vezetékben. Figyeljük csak meg magunkat, hogy némely ruha vagy jelkép viselése közben, ingerlékenyebbek vagyunk vagy akár agresszívek, depresszívek is lehetünk.



Olyan anyagokból készülnek mai ruháink, amelyek elzárják az éltető erőforrásoktól testünket (nem jutunk megfelelő mennyiségű energiához, vagy a többlet feszültséget nem vagyunk képesek levezetni), így hosszú távon, ezek megbetegedéseket is okozhatnak. Egy mérgező gombából készült ételt is elfogyaszthatunk jóízűen, hogy még a tíz ujjunkat is megnyaljuk utána, de ettől még a végén ugyanúgy megbetegszünk tőle. Normális körülmények között az alábbi anyagok nem lennének használhatóak ruházat előállítására: a poliészter, az elasztán, a műbőr, a nylon, a műszőr, a poliamid, a műszál és társaik. Nem véletlen, hogy többnyire ezekből az anyagokból készülnek a mostani ruhák. Ezeket figyelembe kellene vennünk, amikor vásárolni indulunk. Egy mondás szerint: ”azt vedd csak magadra, ami, ha megennéd, akkor sem lenne számodra mérgező.” A poliészter, a műbőr, a nylon stb…, mérgező anyagok és teljesen mindegy, hogy megeszed ezeket az anyagokat vagy „csak” magadra húzod őket; mérgezőek. Vannak azonban élő, természetes növényi szövetek, amelyek biztosítják a test számára a folyamatos energiaáramlást és légzést, ami a tested számára létfontosságú. Az olyan élő szövetek, mint például a len, a kender, a gyapot, alkalmasak viseletnek. Ha ezen anyagokat, pozitív szimbólumokkal ötvözve viseljük, nemcsak magunknak teszünk jót, hanem a környezetünkben élőknek is. Ősi magyar védő szimbólumok például: a nap, a nyolcágú csillag, a szarvas, a turul, az összes Jézus-szimbólum, az egyenlő szárú kereszt, a kettős kereszt (egy-Isten-hit), a nagy-M (Mária jelkép) és a legtöbb rovás betű is ilyen. Ezek mind varázsjelek! Nagy erejű, pozitív, teremtő szimbólumok.



Ezen jelképekkel ellátott ruházatot „szabadna” csak viselnünk.
Azok az emberek viszont, akik a negatív jelképeket zúdítják ránk a médián és a divaton keresztül, pontosan tudják, mit akarnak ezzel elérni és tudatosan használják ezeket az ártó szimbólumokat! Teljesen mindegy, hogy érted-e például az idegen nyelvű szöveget vagy sem, ezek hatnak rád, mert a szöveg, kép, vagy felirat egy rezgés, amit a tested felfog és érzékel; ezért ne viselj magadon műanyagot és halál szimbólumokat! „már nem is ők oltanak, hanem te önként magad, hozzád nem kell irányító, elegek a szavak”. Éberen kell ezért figyelnünk minderre, mert ha ezek a negatív erők túlsúlyba kerülnek a világban, és (sajnos) az utcán többnyire ezeket látjuk az embereken, akkor ezen, romboló hatások felerősödnek, és gondolati szinten legalizálják az erőszakot, a szenvedést, a pusztítást és a háborúkat, amelyek végül valósággá válnak. Morális szempontból, minél lejjebb van az össztársadalom, annál könnyebben veszi be ezeket az erkölcstelen dolgokat, amelyeket majd a végén, már maga is szükségszerűnek gondol, és szó nélkül elfogad.
A ruházat egy eszköz mindkét oldal kezében, de tudnod kell; hogy a ruha van az emberért, ami valóban segítheti mindennapjaidat, de ne feledd: a viselet meghatározza a viselkedést, és neked választanod kell; építesz, vagy rombolsz?

John Doe