SEGÍTEK, VAGY HÁTRÁLTATOK?

A mozgalom, facebook oldalán, feltüntetett "játékon" belül érkezett az első kérdés, erre ad valami válasz, félét, az alábbi írás.

Nem egyirányú a "felelet" sokkal inkább mindenkihez szólóra vettem a figurát. A kérdések, továbbra is jöhetnek, akár itt fórumon, akár a közösségi oldalon, a profilunkra, komentárként.

Ezzel nektek, olvasóknak kedvezvén, hogy olyan írások szülessenek, amik valóban rdekelnek titeket és ezzel is felpezsdítve az oldlt és a mozgalom, webes felületét!

Az első kérdés:
"Hogyan tudok segíteni/elengedni egy embert, -akit nagyon szeretek, és aggódom miatta- mert ő képtelen változni? a régi saját énemet látom benne, aki nem mer segítséget kérni, pedig nagyon szüksége lenne rá (múltja miatt). egyáltalán nem érzi magát biztonságban e csodás Földön és egy párkapcsolata sem tart tovább 2hétnél, mert olyanokat vonzz, akik csak 'azt szeretnék vele'. (tudom, hogy ez nagyon fájdalmas lesz nekem, de szeretnék változni ezen a téren is, mert érzem fejlődhetnék.) Lehet annál egyszerűbben, hogy odaállok és azt mondom, hogy szia, ettől a perctől kezdve te jobbra, én balra? - Daróczi Dávid"

Erre ezt mondom, most:

 Minden ember változik, minden pillanatban. Még ha úgy tűnik, hogy embertársunk, mindig ugyanolyan, az nem jelenti, hogy nem változna. A folyamat benne is halad, meglehet, lassabban és nem felfelé, hanem lefelé ívelő pályán. Mégsem gondolhatjuk, hogy ezt nekünk kellene megoldanunk. Amennyiben, magunk, felfelé ívelünk, és pozitívan tekintünk előre, úgy tűnhet, hogy közeli embertársaink, le-lemaradoznak. Ezzel semmi baj nincsen. Nem haladhat mindenki egyformán, ez nem olyan dolog, ahol, vagy amiben, mindenki egyszerre lépked. Azaz egyszerre, de nem egy irányba. Az érettség, a tapasztalatok, az élet megélésével, válnak élővé. Megélve, a rossznak ítélt helyzeteket, dolgokat, ahogy az ellenpólusát is. Ez így van rendjén, mélység nélkül nincs magasság.

A közvetlen környezetünkben is, számos társunk van, akinek még más utak járására van szüksége. Nem óvhatunk meg senkit, attól, hogy elbotoljon, ahogy felállni is neki kell. Mellette lehetünk, de nem szabad beavatkozni, más különben, nem tanul belőle és nem érett lesz, hanem még kiszolgáltatottan és még inkább másokra lesz utalva. Az érzelmeink, befolyásoltsága nem tekinthető helyénvalónak, bárkivel szemben, amikor azt látjuk, hogy olyan dolgok várnak, vagy történnek, vele, amiket mi már átlátunk, hogy kellemetlen élmények. Mégis, kik vagyunk, hogy másokat óvjunk, minket ki fog és vajon, jót teszünk-e ezzel? Nem. Se másnak sem magunknak. Akinek mankót adsz, annak nem kell, felállnia, mert te segíted. A saját magad, butasága, rá is hatással lesz. Mért butaság? Az egód, becsaphat, és minden módon eltérít önmagadtól. Ez is, csak egy újabb ürügye, annak hogy elkerüld, önmagad. Mert még mással, foglalkozol, addig sem magaddal.

Szép és nemes másokon segíteni, de még magadon sem tudsz segíteni, még te sem érkeztél meg. Így lesz a legjobb szándékból is, ártás. Mert tőle és magadtól is elragadod a lehetőséget. Segíteni, csak annak lehet, aki kéri is. Aki nem kéri, annak hiába is erőlteted, nem fogja sem érteni, sem értékelni. Figyelmét, nem fogod megkötni, a te szavaiddal, mert nem befogadó képes. Az emberi kapcsolatok, csakugyan csapdák, addig, még kötődsz hozzájuk. Nem láthatod, a társadat tisztán hideg fejjel, még nem vagy tőle független.

Szeretheted, vagy utálhatod is embertársadat, ha eltudod ezeket az érzelmeket, engedni és teljesen, mentesen tekinteni rá, akkor a segítséged, átalakul. Akkor nem a személyiséget szolgálod, hanem az életet. Bármire is gondolj, embertársaddal kapcsolatban, mind hamis lesz. Ha elengedsz magadtól, mindenkit és mindent, akkor láthatod igazán, hogy senki nem szorul segítségre. Az élet, a létezés mindenkiről gondoskodik. Aki kellően tudatos, az más emberek hibáiból tanul, aki nem, az a magáéból sem. Azaz bízzunk abba, hogy a saját hibájából, tanul, még ha sokszor is kell, átélje ugyanazt. Ismerős a mondás: "Addig jár a korsó a kútra, még el nem törik"? Elengedni valakit, nem azt jelenti, hogy többé nem érdekel.

Ez sokkal inkább az érettségről, szól. Vajon mersz-e önmagad lenni és mered-e a másikat engedni önmagának lenni? Az érzelmeid, nem te vagy, ne azonosulj vele. A gondolataid, nem te vagy, ne azonosulj vele. Elvitorlázhatsz az érzelmek és gondolataid tengerén és jó messzire kerülhetsz önmagadtól, ahogy már messze vagy életek óta. Most már látótávolságon belül került valami, merj ránézni, merj minden felesleget levetkőzni és meztelen valódban megvalósulni. Hallgass a szívedre, és tedd meg válogatás nélkül amit diktál. Más különben tovább sodródsz.

Előre és felfelé!

Kesneme