ÜDV ABSZURDISZTÁNBÓL

Talán a Kuruc Infón vagy valamely hasonló oldalon hallottam először azt a kifejezést, hogy "abszurdisztán", és azonnal meg is ragadt bennem. Hiszen tökéletesen illik arra, ami manapság körülöttem történik ebben az országban.

Természetesen a többi országról is elmondható ez, de a Magyarok Nyilai albumon elsősorban Magyarországot taglaltam. A probléma ettől függetlenül egyetemes, mondhatni, hogy minden egyes nemzet ugyanazzal az ellenséggel küzd, bőrszíntől, vallástól és földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Ez az ellenség pedig "önmaga". Na de ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak, hiszen ez a cikkely most nem is erről "kell", hogy szóljon.

 
 

Azért ehhez a dalhoz készült az első klip, mert úgy éreztem, hogy ebben van a legsűrűbb lekvár, ebből a termésből, ami Magyarország fájáról lepotyogott az utóbbi időben. Mára már teljesen belefáradtam abba, hogy én azon gondolkodjam, hogy legyenek a jelenetek és mit is kellene felvenni a kamerával. Úgy vélem ez nem az én "feladatom", és ha erőltetni szeretném, csak hátráltatnám vele a saját dolgom. Így hát a szegedi Guba Gergőre bíztam, hogy találja ki ő helyettem mi legyen a képen. Mert el kell ismerni, hogy a kép nagyon fontos. A youtubeon mindenki tapasztalhatja, hogy mennyire más, ha egy dal egy-két képpel van feltöltve, vagy van hozzá videóklip. Összehasonlíthatatlan az élmény, tetsszen a hallgatónak bármennyire is maga a dal.

A forgatást még így is nehezen viselem, mert úgymond "nincs kedvem hozzá". Nem a fáradtság miatt, hanem mert egyszerűen nem az én világom a kamera előtt ugrándozni. Gergő hála Istennek gyorsan és fájdalommentesen operál, csupán néhány óra alatt túl voltunk rajta. Ennek okán került az egyik legromantikusabb poén a klipbe, hiszen a képsorokon látható szöveg egy papíron, nem az én szövegem. Pit dalairól van szó, aki néha átjön hozzám felvenni egy-két számot. Gergő pedig azokat a szövegeket kapta lencsevégre a stúdióban, amíg én a fene tudja hol voltam éppen. Aztán már kapom is a levelet, hogy "mikor fognak megjelenni ezek a dalok"!? Én meg csak mosolygok, hiszen ez is annyira szépen példázza, hogy ami nem lényeges azt túl komolyan vesszük, ami pedig fontos volna, fel sem tűnik.

Engedjen meg az olvasó egy apró kis történetet ami néhány órája történt meg velem. Egy ideje futok mert, úgymond futok. Talán életemben először nem másokért, hanem magamért mozgatom a testem. Nem gondolkodom közben, nem rágódom a múlton, és nem boncolgatom a jövő lehetőségeit, "csak futok". Ha néha felteszem közben magamnak a kérdést, hogy "mit csinálsz most Feri", akkor a válasz egyszerű "csak futok". Ott vagyok a "futásban". Ma egy kicsit későn ébredtem és a délelőtti kánikulában kezdtem neki a "csak futásomnak". Körülbelül az út felénél, sétált szemben velem egy kövér hölgyemény. Azzal a testalkattal volt "megáldva" amelyik úgy néz ki, mint az a karácsonyfadísz, amelyik olyan mintha két kúp egymásnak lenne fordítva. A nyakában óriási ékszer, ami lelógott egészen a köldökéig, ami mondanom sem kell, hogy az orra vonalánál jóval előrébb helyezkedett el. Elkocogtam mellette, mire ő utánam kiáltott, hogy "ilyenkor nem szabad ám futni". Erről egy székely mester szólása jut eszembe miszerint "a szabadságban az a korlát, ahogy egy kor lát". Így tehát magamban csak annyit mondtam, hogy "üdv abszurdisztánból". És mivel a korunkat elborító sötétség egyetemes, abszurdisztán valójában a globalizmus megvalósulása, hiszen határait csak az óceánok partjai képezik, vagy még azok sem.

Hogy mit akar az ember egy dallal? Azt nem tudhatom, hogy "egy ember" mit akar. Hogy én mit akarok? Semmit. Amikor készül akkor ott vagyok a dalban. Az utam vagyis a boldogságom csak addig tart egy dalban amíg az elkészül. Mikor már a hallgató hallja, jóformán nincs közöm hozzá. Persze az egomnak imponálhat, hogyha sokan nézik, és dicsérik, vagy éppen az is, hogy ha látom, hogy a sülthalak nem értik, de ez mind-mind "smafu". A történet a részemről odáig tart, amíg a Cubase programban az "export" funkcióra nem nyomok. Az én történetem addig tart, a hallgatóé valahol akörül kezdődik. Ez egy eléggé sportszerű ügylet volna, mégis az előadók nem engedik el a dalaikat. Tisztelet a kivételnek. Én is sokáig nem tudtam elengedni a dalaimat, akár egy papírsárkány, azért ott volt a madzag és ha úgy gondoltam visszahúztam magamhoz. Pedig egy dalnak valódi palackpostának "kell" lennie. Már amennyire "kellhet" valami e világon.

A részletekbe már bele sem mennék, hiszen volt olyan aki még a refrénben található közmondást sem ismeri, miszerint "kiénekli a sajtot a szájából". Volt akinek Figo füvezésével akadt gondja és sorolhatnám ezt a végtelenségig. Nyilván aki ért egy ilyen dalt, az érti a szimbólumokat benne. Érti, hogy mire gondolok mikor Figot említem, hiszen a focirajongók, ha eltölthetnének egy napot "kedvencükkel", és láthatnák, hogy ő hogyan éli az életét, hogyan viselkedik szeretteivel és ellenségeivel, akkor valószínűleg már telefonon hazaszólnának, hogy azonnal szedje le valaki a posztereket a falról, mire hazaér, már ne találjon ott semmit mert hányingere van... Ez a "szomorú" valóság, amivel nem igazán akarnak szembe nézni az emberek, mivel olyan kényelmes és édes az ego által kínált "álom".

A dal elején azt gondolná az ember, hogy milyen agyalágyult a "skitben" szereplő figura, és nyilván a hallgató jóval feljebb helyezi magát, hiszen meg van róla győződve, hogy az intelligenciája jóval magasabb. De az ördög már rögtön itt az elején el van ásva. Amíg a dal elején hallható úriember ugyanúgy a Tescoba jár vásárolni, ugyanazt a tévéműsort nézi, ne adj Isten egy-egy általunk kedvelt dalt is meghallgat, és hasonlóan öltözködik mint mi, addig ugyan miben tudnánk különbséget tenni közte és köztünk? Azért mert "sík hülyének" tűnik? Lehet, hogy nem olyan magas az intelligenciája, de miért van az, hogy "mi", akiknek úgy gondoljuk, hogy magasabb, mi tudatában vagyunk annak, hogy mit tesznek velünk és egy büdös szót nem szólunk? Ha szólunk akkor is ömlik a vetőmag a szánkból, és hamar az úriember "szintjén" találjuk magunkat!? Akkor, hogy is van ez? Ahogy az oviban feltettük a kérdést... "ki a hülye én vagy te?" Számomra úgy tűnik az utca átlag honpolgára jóval hülyébb mint a dal elején "szereplő" úr. Ha tudatában vagy a hülyeségnek és mégis csinálod, az százszor súlyosabb vétek magad ellen, mintha öntudatlanul hadonászol. Pedig mindannyian szeretnénk arra jutni, hogy "hát legyen valami"... De mi is? Meg sem tudjuk fogalmazni...

Rögtön azzal kezdem, hogy "engem megölnétek hogyha rajtatok múlna", és ez talán egy fontos momentum is. A tömeg ahogy sokszor mondtam, mindig csak súly lehet. A tömegben olyan nagy arányban vesz részt a sötétség, hogy a tömeg nem lehet intelligens. Mondhatjuk úgy, hogy szükségszerűen sötét. Legyen szó bármilyen tömegről. A tömeg "súlyt" képviselhet, mást nem. A tömeg megölne, de nem csak engem, téged is, ha úgy alakul. A tömeg megölte Jézust, és még nagyon sokakat, ahogy a jövőben is sokan esnek majd a "tömeg" áldozatául. Hiszen nézz csak magadba!? Ha te meg vagy győződve arról, hogy valaki "rossz", akkor még lelkiismeretfurdalást, sem csinálnál abból ha azt az embert megölnéd, hiszen azzal te a "tömegért" teszel, te "jó" ember maradsz. Nézd csak meg a "kísérlet" című filmet, és utána nézz körbe a körülötted élőkön, akikről azt gondolod, hogy nem válnának gyilkosokká, ne adj Isten tömeggyilkosokká. "Sajnos" az a helyzet, hogy az-az ember nyomná meg legelsőként a "piros" gombot, akiről nem is gondolnád. A "köd" című filmet is ajánlom az olvasó figyelmébe...

Ahogy a dal folytatódik, a már ezerszer lerágott történet. "Magadra figyelj és csak utána rám". Mégis fordítva történik mindig. Mindig egymásra "figyelünk", így hát nem csoda, hogy az egonk egyfajta automata pilóta jelleggel átveszi felettünk az irányítást. Mi mást tehetne? Nincs is otthon senki, nem szól neki senki, hogy vegyen vissza egy kicsit. Hiszen ha a kedves olvasó ne adj Isten még ért is valamit a világból, mi a helyzet a körülötted élőkkel!? Még mindig a cipőnket figyelik, még mindig a ruhánkat, és még mindig azt, hogy kikkel "jöttem"!? Nem mindegy? Rávágja az ember, hogy de persze mindegy, de vajon meg is éled ezt egy ilyen helyzetben? Valóban mindegy számodra vagy csak álszent vagy?

A Jörg Haideres rész is szót érdemel, hiszen a rendszerük olajozottan működik. Egyik barátomnak ajánlottam egy Osho könyvet, mire egy nappal később azt mondta nekem, hogy olvasta a wikipedian, hogy ez az Osho milyen egy szektás-drogos-köcsög volt, úgyhogy el sem olvassa a könyvet. Érted már kedves olvasó, hogy mennyire jól működik a rendszerük? "Jól" mondhatni. Rólam is elég volna egyetlen érdekességet "megtudnod", vagy alátámasztottnak vélned és pillanatok alatt összetörne benned minden amit rólam gondoltál. Hogy miért? Nem azért mert velem van a baj, hanem azért mert veled van a baj. Te "hiszel bennem", és "hiszel nekem", de a hit semmi mást nem jelent csak vakságot. Ha látsz engem, akkor értesz is engem, bármit is csináljak, úgy ahogy én is értelek téged, ha látlak. De miért kellene hinnem benned? Miért kellene hinnem bármiben? A hit vakság. Hihetsz egy életen keresztül Istenben, vagy inkább a "hited" helyett leülsz az asztalához. Elfogadod a meghívását. De biztos nem érsz rá elfogadni, hiszen olyan sok dolgod van. Vizsgák, meg a főnök, meg a szomszéd, meg a barátnő. Egy csomó elintézni való. Majd holnap próbálsz időt szakítani, addig elég ha "hiszel benne". Ahogy szoktam mondani, ha neked így jó... hát legyen így...

"néztük a mars csokit azt meg is kaptuk"... és itt nem csak arról beszélek, hogy fiziológiailag mit tesznek velünk, hanem arról is, hogy a vágyaink és a céljaink kizárólag az egonkat szolgálják, semmi közük lényünk valós igényeihez. Hiszen lényünknek nincsen egyértelműen behatárolható igénye, azon egyszerű isteni oknál fogva, miszerint ahol éppen vagyok, ott úgy jó nekem éppen. Miért kéne szenvednem életem bármelyik pillanatában, azért, hogy később jó legyen? Miért kéne gyűjtenem, hogy később valamit egy perc alatt átvegyek és már azon egyem magam, hogy megy lejjebb az értéke és kopik!? Én most szeretnék boldog lenni, most szeretnék élni. Most ebben a pillanatban. Te mikor? Te később? Majd ha túl leszel ezen? Majd ha megcsináltad azt? Még mindig nem érted, hogy amíg csinálod, amíg dolgozol, az maga a jutalom. Az maga az élet. A cél valaminek a végét jelzi, nem valaminek a beteljesülését. Beteljesülni a cél előtt lehet, a cél már csak rád szól, hogy "vége a menetnek kiscsákó, szállj ki a kabinból". Aztán te befizetsz újra és megint nem érted. Figyeld magad, hogy mennyiszer gondolsz a jövőre, és mennyiszer teszel olyan dolgokat, hogy majd valami jövőbeni időpontban nyugalmat és jutalmat remélhess. És mennyiszer vagy ott valójában? Amikor nem figyeled az órát, amikor megáll az idő. Szoktál ott lenni az "itt és mostban"? Nekem hazudhatsz, sőt hazudhatsz magadnak is, ahogy eddig is tetted. Te dolgod, vagyis ahogy a székelyek mondanák, "ha rám hallgatsz azt csinálsz amit akarsz".

Miután megírtam az oltás című dalt rengetegen támadtak, hogy micsoda gyilkos-mocskos-hazug szar alak vagyok. "Ez valakinek még az életébe is kerülhet" mondták. Valóban itt tartunk, hogy képtelenek vagyunk még a legegyértelműbb dolgokat is meglátni. Most, hogy világméretű botrány van a dologból és az érintettek elismerték, hogy nem is volt semmiféle járvány, most bezzeg nem szól senki egy szót sem. Ugyanez a helyzet a többi oltással, és a többi "újfajta" betegséggel is, csak egyszerűen nem akarod látni. Már senkit nem érdekel, hogy mi lesz azokkal akik beoltatták magukat, hogy mi került a szervezetükbe valójában. Ők azzal nyugtatják magukat, hogy biztos nem lesz belőle baj, a többiek pedig azzal nyugtatják magukat, hogy de jó, hogy nem oltatták be magukat. És akkor? Így jutunk egyről a kettőre? Jön majd a következő, és talán még jobb, még látványosabb marketing eszközöket vetnek be, aminek hatására, te is el fogsz bizonytalanodni. Aztán már azon veszed észre magad, hogy sorban állsz az oltásért. De megismétlem. Ha rám hallgatsz azt csinálsz amit akarsz...

A dal többi részét pedig szintúgy... érti aki érti.

hill