VALÓDI LEGÉNYT A GÁTRA!

Sorra dőlnek a rekordok, a forint zuhanásának megfékezésére láthatóan nincs ráhatása a magyar kormánynak. De akkor kinek van? És miért nem tesz semmit?

Az elmúlt hónapok eseményeiből tisztán kikövetkeztethető, hogy az Orbán-kabinet bizony rálépett valakiknek a tyúkszemére. A legfájdalmasabb taposás ezek közül valószínüleg a jegybankkal kapcsolatos új törvények lehettek, amik bizonyos szinten legalább megpróbálnák visszahozni az említett intézményt (Magyar Nemzeti Bank) a magyar állam, ill. a magyar érdekek fennhatósága alá. De mit is jelent ez pontosan? És kinek az érdekeit képviseli most, ha nem a magyarokét?

Drábik János számtalanszor felvázolta már, hogy Magyarországon tulajdonképpen már be van vezetve az euró, még ha ez nem is látszik, és arra a darab papírra amit a boltban odaadunk forint van rányomtatva. De akkor hogy is van ez, kérdezhetjük... A lényege annyi, hogy hiába van névlegesen saját fizetőeszközünk, mert a bankjegykibocsátásunkat végző jegybank -a Magyar Nemzeti Bank- az Európai Központi Bank (EKB) utasításai alapján működik. Hiába dönt bizonyos pénzügyi ügyekben a magyar kormány -például pénznyomtatás-, ha az EKB nem úgy gondolja, nem lesz belőle semmi. Márpedig azt leszögezhetjük, hogy ezen minimális feltételek megléte nélkül esély sincs önálló magyar gazdaságpolitikára. Ezért indult most harc, mert Orbán 15 éves csipkerózsika álmából ébredve most valóban szeretett volna egy kissé nagyobb mozgásteret az országnak.

Mit reagált az EKB, illetve az EKB mögött álló megnevezhetetlen pénzügyi hatalom és annak irányítói?

Természetesen csodálatos fegyverarzenállal rendelkeznek a pénzügyi körök, ami jelenleg a legjobban látszó az a forint mesterséges és drámai leértékelése, és ezzel párhuzamosan a kezükben levő globális tömegtájékoztatás felhasználása az adott ország gazdaságának lejáratására, vagyis további "befektetők" elriasztása, ezáltal a tőkeelvonások teljessé tétele.

Ha forint zuhanni kezd, egyrészt a -már korábban szépen csapdaként felállított- devizában számon tartott államadósság hirtelen az egekbe szökik. Ez nyilván pénzt von el a gazdaságból, ergo pl. a fidesz hiába ígért fizetésemelést a tanároknak, az emelkedő államadósság törlesztése miatt erre képtelen lesz. Két lehetőség is adódik ilyenkor az EKB hátterében munkálkodók oldaláról: vagy hagyják, hogy szép lassan a gazdasági nehézségek miatt a számukra sok bajt okozó kormány szimplán az emberek kiábrándultsága (és "vaksága"..) miatt elveszítse a következő választást, vagy esetleg odáig is fokozhatja az adósságszivattyú működését, hogy azonnal államcsődöt idéz elő...

A mai hírek alapján Orbán szép lassan, de lefekszik nekik. Ma már arról írt a sajtó, hogy hajlandó a kormány újabb IMF hitelek felvételére, mégpedig pontosan olyan konstrukcióban, mint Gyurcsány 2008-ban.

Itt érkeztünk el oda, hogy akár még sajnálhatnánk is Orbánt és kormányát, de..!

De felmerül a kérdés: vajon ha Orbán tényleg akkora szabadságharcos -ahogy azt ő állítja-, akkor nincs már több eszköz amit felhasználhatna a kezében? Mi történne, ha egyszer őszinte lenne? Mi történt volna, ha mondjuk egyik bábja, a köztársasági elnöki székbe ültetett Schmitt Pál a szilveszteri, milliók által követett "köszöntőjében" 10 mondatban elmondja a fentieket? Mi történne, ha Orbán ma este nyolckor élő egyenes adásban közvetített miniszterelnöki beszédben -mint '56-ban Nagy Imre a rádióban- elmondaná a kendőzetlen igazságot? És megkérné a most éppen a kalkulált kiábrándulásban levőket, hogy épp emiatt döntsék el mit akarnak...

"..Rabok legyünk vagy szabadok?

   Ez a kérdés, válasszatok!"

Amíg nem képes nyíltan beszélni mindezekről egy vezető, addig nem tekinthető valódi szabadságharcosnak. Itt a "politikai rés", és az utóbbi hetekben valahogy az az érzésem, mintha más sem akarná kihasználni...

Cs187