VIDRÓCZKI NYOMÁBAN

Nyilván van köztetek olyan akinek mond valamit az a név, hogy Vidróczki Márton. Aki esetleg nem ismerné, az előbb említett uriember a XIX. század jelentős mátrai betyára volt.

Szűkebb pátriámban is vannak történetek róla, hiszen ezen a környéken is tevékenykedett.Új írományomnak pedig azért választottam ezt a címet mert megpróbálok egy kicsit foglalkozni a betyárokkal és a törvényen kívüliekkel.

Napjainkban a közbiztonság fölött fényes napkorongként ragyog a bányabéka segge. Mindennapos az erőszak és a vagyon elleni bűncselekmények is sok borsot törnek az egyszeri ember orra alá. Szerintem az élete során mindenki került szembe nálánál erősebb emberekkel. (Egy cimborám egyszer mondta, hogy minnél hitványabb emberek ruháznak meg annál jobban megerősödsz.) A nehéz gazdasági helyzet is nehezíti a rend és béke fenntartását.
Ez után a bevezető után írhatnák akár a cigánybűnözésről is, de ehelyett inkább film és könyv élményeim idézem föl. Annak idején még általános suliba jártam mikor láttam A Keresztapa című filmet. Nagyon nagy hatással volt rám. Egyrészt a színészek jól formálták meg Mario Puzo regényének karaktereit másrészt pedig a történet is megfogott. Már az első jelenet magyarázatot ad arra, hogy miért olyan erős a mafia. (Aki nem ismerné a filmet nézze meg a nyitó jelenetet). A tisztességes beilleszkedni vágyó Amerigo Bonasera a törvény erőit hívja segítségül mikor meg akarja büntetni a lányával erőszakoskodó fiatalokat. A bíróság felfüggesztett büntetést ad a támadóknak és az egyébként törvénytisztelő Bonasera a mafioso Don Corleonetól kér segítséget. Az állam töketlensége estén nem csak a filmvásznon fordultak az emberek a keresztapákhoz, hiszen az olasz mafia, a kínai triád, de ha úgy vesszük a mostanában születő betyársereg is önvédelemből jött létre. Természetesen nem akarom követendő példává magasztalni a mai szervezetbűnözést. Elég elolvasni egy két hírt és látjuk, hogy mai Cosa Nostra nem riad vissza a gyermekgyilkosságtól és a családirtástól sem. A triádokat sem kell félteni és végig mehetnénk a különböző szervezeteken működési hely és nemzetiség szerint és rá kéne döbbenünk, hogy Don Corleonék manapság leginkább a vilmvásznon vannak. Mégis az emberek vágynak az igazságtételre, vágynak arra, hogy aki megérdemli az szenvedjen. Mikor Marian Cozmát brutálisan lemészárolták Veszprémben vagy Szögi Lajost a gyerekei előtt lincselték meg szerintem nem volt olyan ember aki úgy gondolta volna, hogy az elkövetőknek elég a fegyház büntetés. Kellenek a népnek a keménykötésű és tökös emberek akik nem az állam törvényei hanem az igazság nevében lépnek fel. Nem volt ez másként pár száz esztendővel ezelőtt sem. Zöld Marci, Sobri Jóska, Rózsa Sándor neve fenn maradt, pedig mindnyájan vétettek a törvény ellen. Talán az ő emléküket a sok idő megszépítette. A címbeli Vidróczkiról van egy két személyes anekdotám. Csernelyben élek ami ha úgy vesszük a Bükk kapuja. A táj festői és a falu környéki egyik erdőben van a betyárkút nevezetű hely. Itt annak idején Vidróczki és emberei gyűltek össze. Édesatyám még járt ott annak idején évtizedekkel ezelőtt és akkor még megvoltak a földből kialakított "székek" és az "asztal". Állítólag Vidróczki nem volt erőszakos a szegényekkel, ugyanakkor az ellenségeit könyörtelenül megbüntette. A gazdagtól rabolt, pontosabban, ahogy édesatyám keresztanyja mesélte, inkább elvitte a jussát. A csernelyi Sturmann család állítólag nem akart bajt a betyárral ezért ha a határba ért egy egy birkát büntetlenül elhajthatott. Szintén atyám keresztanyjának elbeszéléséből tudom, hogy a férje egyszer Balmazújvárosban járt a XX. század derekán. Ekkor találkozott egy öreggel aki felfigyelt arról, hogy ez az Elemér nevű fiatalemer csernelyi. Félrevonta és érdeklődött, hogy megvan-e még a betyárkút, mert legény korába sokat bújdosott, mai szóhasználattal élve "bandázott" arra. Szóval nincs olyan messze ez a betyárvilág és sajnos ma is úgy adódhat, hogy meg kell védeni magunk, a családunk a szeretteink.
A Keresztapában sohasem azt kedveltem, mikor a mozicézárra ráijesztenek a lófejjel. Számomra az a film az összetartásról szólt. Arról, hogy az ember hűséggel tartozik a családjának, a család iránti szeretet és tisztelet az első, az erőszak pedig csak végső eszköz.  

DonProvenzano