Történt ugyanis, hogy néhány napja, egy rég nem látott ismerősöm felkeresett, miszerint az Y Generáció cikkemben lefestett társaság egyik tagjának édesapja szeretne velem találkozni a cikk végett. Szó szót követett, és persze próbáltam alázatosan vázolni az ismerősöm számára, hogy még a gyermek előtt sem éltem olyan életet, hogy beleférne az ilyesmi, de mióta van egy fiam, végképp versenyt futok az idővel. Ezt - bár lehet csak üldözési mánia - de úgy érzem nem értette meg, és egyfajta nagyképűségnek vagy kivagyiságnak élte meg részemről, legalábbis a válaszai számomra ezt sugallták.

 

Természetesen néhányszor visszakérdeztem a hallottakra, például azt, hogy ő olvasta e a szóban forgó cikket, tudja e egyáltalán miről van szó, és a többi, mire egyértelműen kiderült, hogy ő nem is tudja miről van szó, csak annyit tud, hogy én valakit "fikáztam" a neten. Na igen. A szokásos... Valószínűleg az olvasó is legalább annyira unja már "ezt" mint én. De hát hozott anyagból dolgozunk, ha tetszik ha nem. A beszélgetés végén aztán kiderült, hogy az egyik fiú édesapjáról van szó, mire örömmel kérdeztem vissza, hogy de hát "M" apukája M-en keresztül is elérhetne engem... mivel biztos voltam benne, hogy M-ről van szó. De, hogy ki is az a "M", és miért gondoltam ezt!? Ez mindjárt ki fog derülni az olvasó számára is. A beszélgetést azzal zártuk, hogy mondtam az ismerősömnek, hogy adja meg a számom nyugodtan, és hívjon fel az illető. Aztán azóta nem hívott.

 

Amikor a történetet leírtam, talán valamiféle megérzés alapján kihagytam belőle egy fontos és igencsak pikáns részletet. Pont azért, hogy nehogy galibát okozhasson, ha eljut az érintettekhez. Viszont ha már régen nem látott ismerősök hívogatnak telefonon ilyesmi végett, akkor gondolom így vagy úgy, de megvan a galiba e nélkül is. Hogy értem azt, hogy így vagy úgy!? Úgy kedves olvasó, hogy egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy az érintett társaság tagjainak szüleiből azt váltottam ki, ami viszont a célom lenne egy-egy ilyen cikkekkel. Ebben a világban, ahol az ego mint egy polip mindent átfon és sakkban tart, egyáltalán nem várhatjuk el, hogy a szülők tükörbe nézzenek, hogy mi is történt addig amíg ők a karrierjüket építették, vagy egyéb okból nem volt idejük a kölykökkel foglalkozni. Vagy ha ők maguk adták a kezükbe a Cosmopolitant és együtt nézték velük a Szex és New Yorkot, akkor egészen biztosak lehetünk abban, hogy 1%-nál kevesebb esély maradt arra, hogy felismerjék tetteik valódi minőségét. Tapasztalatból beszélek, hiszen Zentén már az is érződik, ha néhány napig kevesebb idő jut rá. Már jön valami megfoghatatlan furcsa mögöttes viselkedés (vadulás), hiszen akkor nem marad más számára, mint visszatükrözni ezt az őrült világot. 

 

Egy határozott huszárvágással jogos a kérdés, hogy én akkor úgy gondolom-e, hogy a világon gyerekmodelleknek nem kellene létezniük!? Igen! Pontosan így gondolom, hogy a gyerekmodellek, pusztán e beteg világ, beteg viszkető sebei, amely sebek most még vörösen feszítik a bőrt, és nem is sejtik, hogy hamarosan mi történik velük. Mennyi énekesnőt "láttunk" mostanában meghalni igaz!? Igaz. És a modellek élete ettől még sokkal "keményebb". Az én lelki világomnak 15-16 éves lányokat hallani beszélni szopásról, drogokról és effajta dolgokról már nagyon sok. Tudom, hogy a világ afelé halad, hogy ez megszokott legyen, de én pont - ki tudja miért - egyre érzékenyebb vagyok és "képtelen" vagyok elviselni ezt. Sok rémkép sejlik fel előttem, attól kezdve, hogy mi lenne, ha az én lányom is hasonló helyzetbe kerülne, egészen odáig, hogy mi vár ezekre a lányokra (és fiúkra)!?

 

Most még úgy tűnhet, hogy a többi tinédzserhez képest ez egy igen komoly dolog (mármint a modellkedés), pénzügyileg is, sőt... de aztán mi van akkor ha forgatunk az idő kerekén!? Jönnek a "celeb-bulik", ital, drogok, szereposztódívány!? És utána? Jönnek a ráncok!? Már nem téged hívnak meg, már ármánykodni kell, hogy a tiéd legyen a "munka"? És itt már megint egy csavar, hiszen amikor a tévében előadják a "modellek", hogy milyen kemény munka egy-egy fotózás, vagy mennyire megdolgoztak ezért vagy azért a díjért, akkor olyan furcsa érzés van bennem, mintha a lelkem fulldokolna romlott narancslében...

 

A felületes és buta olvasó, vagy akár egy érintett, illetve egy érintetthez közelálló ember nagyon-nagyon könnyen eshet abba a hibába, hogy azt gondolja, én bántani akarom ezeket a lányokat, vagy éppen a szüleiket. És persze van igazság abban, hogy haragszom egy kicsit rájuk is, hogy mit tesznek magukkal, illetve, hogy a szüleik mit tesznek velük (és ha tragikomikus akarok lenni, akkor - mit tettek velem a buszon), de a valóság az, hogy mindent elsöprően azt látom magam előtt, ahogy generációról generációra kapták, és adják tovább a neurózist. Egy olyan világban, ahol az elmúlt 30 évben a társadalom egyik fele úgy nőtt fel, hogy attól lett lelki beteg, hogy nem futotta "nike" cipőre (ebbe a csoportba tartozom én is), a másik fele pedig attól lett tulajdonképpen ugyanolyan lelki beteg, hogy elhitették vele, hogy mivel neki van nike cipője, ezért ő különb a másiknál... és mára már így vagy úgy, de meg kellett tanulnia, hogy ez nem így van, pedig neki ezt tanították. Nyugodtan gondolhatja az olvasó, hogy utóbbiak rosszabb helyzetben vannak... és igen, sokkal rosszabban! Hiszen bár közhelyes, de nemhiába lett közhely, hogy a szeplős molett lány a 7. a-ból csodálatos nővé, majd csodálatos anyává változik a következő 20 évben, míg az osztály bombázójából "mindig" egy elfuserált élet "nő ki". A kivételt erősítő történetek úgy érzem itt is csak a szabályt erősítik. 

 

Nézzük csak meg ezt a képet alaposan!

 

 

Igen. Bármennyire is utálnak engem egyesek, és bármennyire is őrültnek tartanak. Azt hiszem egy napon be fogod te is látni, hogy az erőszakban, bár abszolút "nem hiszek", de nem is kell hinni benne... szóval néha hozzá kell fordulni. Mert ilyen emberekből, legyenek akár férfiak akár nők, első körben csak kiverni lehet azt a bódulatot amiben élnek. Ahogy szoktam mondani, a képen látható hölgynek minimum egy 2 hetes sötét zárkával kellene indítani, hiszen amíg nincs az az illúziója, hogy már nem is él, addig nem adhatunk neki tiszta lapot, bármennyire szeretnénk. Nincs hova tölteni az "új anyagot", amíg a régivel nem szakadozik a kapcsolat.

 

Kevesen, bár egyre többen tudnak arról, hogy az elmeprogramozás, és a biorobot gyártás teljesen valóságos dolog. És sajnos az emberi elme a következőképpen működik: Vannak emberek akiket megfelelő módszerekkel már anyjuk hasában is kínoznak, majd születésük után ezt folytatják, és már apró gyermekkoruktól szexuálisan megalázzák őket. Az elme csak úgy tud védekezni, hogy több személyiséget hoz létre "magában", és kész is a biorobotok 2 partíciója. De lehet akár több tucatnyi is, amelyekhez megfelelő "beégetett" jelszavak a kulcsok. Pontosan ugyanúgy, mint a számítógépeken a partíciók és a jelszavak, illetve rajtuk a programok melyek lefutnak. Ez nem mozi! Saját magunkon is tesztelhetjük, hogy mennyi beidegződésünk van, melyeket nem is tudatosan tettek belénk. El sem tudjuk képzelni milyen lehet egy biorobot, akin szakemberek dolgoznak. És nem is tudjuk, hogy mennyi ilyennel van tele a tévé... ilyen vagy olyan irányból...

 

Hogy jön ez ide, és ki az az "M"? Mindjárt kiderül, de még egy dolgot hadd kérdezzek meg! Belegondoltál már abba, hogy a világon sokszor több prostituált van, mint magyar!? A világon ha összeadjuk az összes pornós lányt, illetve prostituáltat (amelyek az én szememben nagyon közel álló fogalmak), akkor majdnem egy kisebb földrésznyi nő jön össze. És a férfiak nem tesznek semmit ellene, pedig felfoghatatlan ez a szellemi nyomor és testi szegénység... de a férfiaknak így pont jó! Hiszen ha felnézel az interneten ilyen-olyan oldalakra, akkor figyeld csak meg, hogy kétszer nem látod ugyanazt az arcot! Jöhet a provokatív kérdés, hogy én ilyen oldalakat nézek-e!? De azt gondolom, hogy azon túl, hogy ahogy mondani szokták "mindenki néz ilyen oldalakat" gyakorlatilag sok helyen ki sem tudod kerülni a pornót. Pont Karácsonykor az előző cikkben elmesélt utazáson esett meg, hogy Bécsben ezen a bizonyos Mariahilfer Strassen megláttunk egy szexboltot Andival. Mivel évek óta beszéljük, hogy egyszer megnézünk egy ilyet, hát bementünk. Én 28 éves vagyok, ő 25, most már itt az ideje, hogy lássunk ilyet is. De, hogy lehet az, hogy mindenféle kamasz gyerek ott rohangált a vibrátorok és kínzóeszközök közt!? Ez hogyan eshet meg? Ez volna a demokrácia? Ez volna a szép új szabad világ!? Na igen... és már megint fankadeli diktatúrájáról elkezdhetnék beszélni...

 

Hogy is mondja a magyar!? Rend a lelke mindennek! Egy könyvet tudnék írni erről a sorról... És valakik nagyon úgy tűnik, nem akarják, hogy rend legyen ebben a világban... ha most kimondtad magadban, hogy igen a zsidók, akkor jó hülye vagy! Hiszen hogyan is vélekedhetünk a zsidókról egy magyar példán keresztül(!?)... nézzük csak meg pontosan a példát! Ha mondjuk Magyarország vezetőiből, celebjeiből, megmondó embereiből és előretolt arcaiból indulunk ki, akkor a magyarságra ugyanúgy mondhatnánk, hogy a magyarok a világ mételyei, a magyarok a világ salakanyaga... igaz? Hiába magyaráznál meg ellenkeznél, ez így van, te is érzed belül. Így hát e egyszerű példán keresztül megvilágosodhat számodra is, hogy a zsidóságot valakik jó táptalajnak használják a mai napig, és pajzsukra szegezve tolják maguk előtt. Mi pedig zsidókról beszélünk, és persze nem lehet mindig minden részletre kitérni, de fontos lenne tudni, hogy itt a zsidóság vezetőiről van szó... ahogy neked és nekem sincs semmi közünk azokhoz az emberekhez, akiket úgy ismernek külföldön mint "a magyarokat". Mindig felhívom a figyelmet arra, hogy a Biblia egy gyenge fércmű, de ne felejtsük el, hogy még e mai formájában is benne hagyták amikor Jézus szól a zsidó papokhoz, hogy "nem vagytok ti zsidók!".... számomra sokat mond e mondat... és ha azt gondolod, hogy a "zsidókat" védem vagy éppen "fényezem" (szörnyű, hogy ilyen szavakat "kell" használom), akkor még mindig nagyon hülye vagy, hiszen e ténymegállapítások nem gyengítik, hanem legfeljebb erősítik azt a felismerést, hogy minden vallás idejétmúlt és jelenlegi formájában káros az emberiségre nézve. Igen kedves "spirituális" olvasó! Még a buddhizmus is! Én nem "tagadom" a Holocaustot. Biztos volt. De, hogy pontosan hogyan zajlott le, kik és valójában miért csinálták!?... Ez számomra nagyon súlyos kérdéseket rejt magában. Hogy, hogy a francba jön ez ide!? Meg kell tanulnod összerakni a puzzle darabokat, mert az óra egyre hangosabban ketyeg, és hamarosan szükség lesz a benned lakozó szellemre! Most azt hiszed, hogy megőrültem, vagy éppen idealista álmodozó vagy és romantikus hajlamaidon keresztül bólogatsz... mindkettő tévút... ezért megismétlem még egyszer: Semmi sem fog puskákon és pénzen múlni! És az olyan emberek, akik számára a Cosmopolitan, vagy a Szex és New York a bibilia... úgy fognak hullani, hogy a világ 3 napig egy óriási hullahegy lesz...

 

Szóval volt egy srác ebben a társaságban aki egy megállás alkalmával odajött hozzám a mosdóban, hogy ismeri néhány dalom, és nagyon tetszenek neki, és szeretne lemezt venni. Azonnal láttam a fiú szemében, hogy ő más mint a többiek. Alázatos volt, és éreztem rajta, hogy már akkor az út elején kellemetlen neki a társaság. Rögtön láttam benne egykori életem, hogy én is évekig jártam össze olyan alakokkal, akikről tudtam, hogy semmi keresni valóm köztük, de gyenge voltam. Volt nálam a fotós táskában LélekJelenLét album és megkérdeztem a feleségem, hogy szerinte odaadjam e M-nek. Aztán végül mikor leszálltunk odaadtam, és mondtam neki, hogy a lelkiismeretére bízom, hogy majd utóbb kifizeti e - feltéve, hogy egyáltalán tetszik neki, mert csak akkor "kell" megvennie (nem vagyok valami hatékony kufár). Aztán mondtam neki, hogy "ne adja be a derekát ennek a világnak, amit a "barátai" képviselnek", mire ő azt mondta, hogy: "tudom én, hogy meddig kellek nekik" és, hogy "nagyon sajnálja, hogy így viselkedtek". Aztán elköszöntünk. Azóta megkeresett és jelezte, hogy szeretné megvenni a lemezt... őszintén remélem, hogy nem hozom kellemetlen helyzetbe ezzel a cikkel, de ha mégis... akkor az a kellemetlen helyzet legyen az én ajándékom... remélem megtalálja benne az áldást!

 

Hogy a többiekkel mi legyen, itt a cikk végén!? Tudod kedves olvasó annyira fáj... annyira fáj, hogy látom, mindent pénzben, trendiségben, izmokban, kerek popsikban, ruhákban mérnek... annyira fáj, hogy semmi valódi szépséget nem képesek felfedezni a világban, mert képtelenek "dekódolni". Tudjátok olyanok mint egy régi lejátszó, ami még DVD lemezt sem tud lejátszani, csak "régi" Videó CD lemezt, pedig a világ olyan mint a BlueRay lemez továbbfejlesztett változata! Ők mindenről lemaradnak! Mondanám, hogy sajnálom őket, de a sajnálatot hagyjuk meg a képmutatók széles táborának és a szentek templomainak. De igaz ami igaz, nagyon fáj, hogy úgy érzem nem tudok tenni értük... és talán még mindig nem tanultam meg, hogy nem menthetünk meg mindenkit, hiszen "ő" nem hiszi el nekünk, hogy az élet vezethet egy vízeséshez is... nem csak kéjjel töltött züllött klubok vip szobáihoz..., hogy spermafolt helyett lehet vízfesték is a ruhádon, amikor a fiaddal dőltök a nevetéstől... amikor besüt a nap az ablakon és a párod nem csak a melled, hanem a kezed fogja meg... úgy ahogy senki előtte... belepusztulok szinte ahogy nézem azt a szegénységet, melyet e "gazdagság" hordoz magában, és, hogy nem tudom elmondani nekik, mennyire átverték őket... hiszen még anélkül is lenéznek és talán utálnak is, hogy elkezdtem volna nekik mesélni a világról... vajon mi lenne akkor...!? De tudod mit kedves olvasó!? Aznap reggel amikor éreztem, hogy egy LélekJelenLét album legyen nálam... hagytam, hogy a testem hadd vegye le a polcról. És meg is találta a gazdáját... és talán néhány év múlva egy másnaposságtól fájó reggelen, az egyik lány majd megnézi M akkori adatlapját, és lát majd rajta néhány fotót... ahogy a lányával töltik a palacsintát és spriccelik egymásra az ásványvizet. És talán majd egy olyan lány, aki addig a Szex és New York magyar változatát élte, elveszett, magányos lényként... drogokhoz és alkoholhoz nyúlva... állatias szexben keresve a szeretetet... talán egy ilyen lány majd azon a napon meglátja magát a tükörben... és ha annyi ereje nem is lesz, hogy nevessen... de talán majd sír... és annyira sír majd, hogy e "locsolást" követően saját valódi magjából kikel a béke... és a békéből majd kikel az éberség... és az éberségből majd kikel a boldogság... és a boldogságból majd kikel az alázat... Egy égig érő fa. Ki tudja!?

 

És, hogy most éppen valamelyik érintet apukája, vagy anyukája gyűlöl e engem, és a vérem kívánja e? Vagy valamelyikük bátyja arra vár e, hogy "csak találkozzon velem" és így meg úgy... Ki tudja!? Hogyan várhatnám el tőlük, hogy értsenek engem!? 

 

 

Ugyanazt tudom neked is mondani, mint M-nek. Felelősséggel jár ha meglátod magad a tükörben! Onnantól felelős vagy magadért! És ha felelős vagy magadért, akkor felelős vagy e világért is! Ne add be a derekad! Soha ne add be a derekad!

 

hill